g 5 i a
A fordítással is úgy van, mint az egészséggel: könnyebb hibáit észrevenni mint kitűnőségét, s a legjobb fordítás bizonnyal az, melyre legkevesebb figyelem esik. Ezért hálátlan mesterség a fordítás. – Babits Mihály
Az ismert szöveg új varázst kap: mintha most olvasnám először, amint anyanyelvemen keresztül olvasom. S azokra gondolok, akik csakugyan így, magyarul fogják olvasni először... Milyen élmény lehet, semmi máshoz nem mérhető, különös élmény! – Babits Mihály
Mert ha igaz is, hogy a fordítás mindig sok mindent kényszerül elejteni... Akkor is, nem ad-e legalább valami másnemű kárpótlást az anyanyelv sajátos közvetlensége, aminek hatását soha semmiféle más nyelven meg nem kaphatod? – Babits Mihály
[A magyar,] ha fordít, csak a maga számára fordít, önnön gyönyörűségére és szellemi gazdagodására. – Babits Mihály
A műfordítás elválaszthatatlan a nemzeti irodalomtól. Mint más nyelvre továbbfordíthatatlan szellemi termék, a fordítás a legnemzetibb műalkotás. Babits Mihály úgy mondta: a legmenthetetlenebbül magyar. – Géher István
A műfordítás időigényes, s noha ars longa, mindazonáltal vita brevis. – Géher István
De gondoljunk csak bele: visszaadni valamit, ami megvan, illetve létrehozni valamit, ami nincs és nem lehet (a magyar nyelvű világirodalmat) – eredendően abszurd vállalkozás. – Géher István
A műfordító úgy produkálja magát, hogy reprodukál; tehetsége úgy jelentkezik, hogy eltűnik. – Géher István
A fordító csak úgy tehet eleget a hűség követelményének, ha megtalálja a módját, ahogy megszegheti… – Géher István
Amire elsősorban szüksége van tehát: az ösztönös és pallérozott magyar nyelvtudás, az otthonos és tevékeny tájékozódás a régi és újabb magyar irodalom teljes területén. Szükséges továbbá a könnyed és árnyalt kifejezőkészség, amihez hasznosan társulhat a fogalmazási (versfordító esetében verselési) rutin. – Géher István
A műfordítói szakértelmet a közhiedelem tévesen azonosítja a „perfekt” nyelvtudással. Az igazság ezzel szemben, hogy a) a nagy fordítók nemegyszer gyatrán vagy épp sehogy se beszélik a nyelveket, amelyekből remekműveket ültetnek át; b) a nyelvtudás önmagában még szakszövegfordításhoz sem elegendő. – Géher István
Hogy kicsoda a műfordító? [...] ha szakértelmét vesszük alapul, mesterember; ha tehetségét, művész. Mindkét adottság alapkritérium… – Géher István
A két határtalanság – ti. a költő határtalansága és a fordító határtalansága – között a különbség nyilvánvaló. De ez a különbség nem olyan jellegű, hogy a fordítást eltaszítaná az alkotó művészetek kategóriájától. – Kardos László
Hogy a műfordítás mily mélyen rokon az alkotó művészetekkel, érezteti az is, hogy minden, amit ennek a művészeti ágnak az elméletéről mondunk-mondhatunk, csak óvásokkal körülvéve tetszik érvényesnek. – Kardos László
Mikor a műfordító a tónusok árnyalataiért vagy az anapesztusok friss iramáért tusakodik, rokon módon munkálja az eszmei mag kibontását és az érzelmi lengések rajzát is, mint a metaforákért vagy rejtelmes zengésekért vívó poéta. – Kardos László
...megteremtéséhez az eredeti költő erőivel rokon erők szükségeltetnek, ha ugyan – ideális igényképpen – nem azonos erők. – Kardos László
A műfordítás ott kezdődik, ahol a szótár, a grammatika, a nyelvi konvenció mintegy föladja irányító szerepét, s szóhoz jut a válogatás és árnyalás, a stiláris ízeket és zenei effektusokat latoló nyelvi fantázia, a művészi alkotó erő egyik összetevője, változata. – Kardos László
Az igazi fordítás telitalálat kíván lenni, nem több és nem kevesebb az originálisnál. Igazi telitalálat azonban rendkívül ritka, ha ugyan egyáltalán van. – Kardos László
Alázat és fölény keveredésének aránya nem független az eredeti szöveg rangjától, tekintélyétől. Mikor Babits Wilde-ot fordította, hozzáállásában több volt a fölény, mint az alázat – mikor Szophoklészt vagy Goethét szólaltatta meg magyarul, alázata volt súlyosabb fölényénél. – Kardos László
Mindehhez szüntelen résenállás, az intellektus éber kontrollja, a zenei és nyelvi fantázia állandó rugalmassága és ihletettsége kell. – Kardos László
A műfordítás folyamata örökös harc, örökös alku. Örökös harc az eredeti szöveg mentül teljesebb elbirtoklásáért, örökös alku azért, hogy mentül kevesebbet áldozzon fel a fordító az eredetiből. – Kardos László
A szöveg zenei hitelét csak magamból, a magam reflexeivel, a magam véréből adhatom meg. Ezért is mondom újra s újra, hogy a fordítás végső soron vérátömlesztés. – Németh László
A különbség abban van, hogy a vers az egyszer meglelt, verssorrá rögzött építést ismétli, a próza viszont semmitől sem irtózik úgy, mint az efféle ismétléstől; ő minden mondatát másképpen építi. Épp ezért a versnek nagyobb a zenei fegyelme; a jó prózának a leleménye. – Németh László
Minden vad közt a próza prozódiája állítja a legnehezebb vadászfeladat elé az ösztönösség erdejébe tévedt rációt. – Németh László
[A magyar nyelv] olyan tehát, mint alföldi tájaink (egy-egy Tornyai-képen): kopárnak kopár, de a szépség meggyőzőbben virágzik ki rajta; lapos, de végtelen egébe ölyvek és sasok röpte s emelkedése fér s enyészik el. – Németh László
[A magyar nyelv] szereti a rövid mondatot (a kanti analitikus ítéleteket), s van benne bizonyos irtózás a fölös kötőszótól, ugyanakkor a legbonyolultabb körmondatot is megépíti a maga küklopszi kőt kőre rakásával. Az absztraktot, ahol lehet, konkrétummal mondja, de ha nincs más menekvés: bátran szökik fel az elvonás magasaiba. – Németh László
Az egészséges jó magyar nyelv idegenkedik a fogalmi beszéd fakó középrétegeitől, mely a konkrétumtól már elszakadt, s olykor szabatosságot tettető henyeséggel siklik el a pontos értelem fölött. A „toll” az ilyen félabsztrakt nyelvet, mint a pulikutya, berzenkedő gyanakvással nézi, s tereli vissza a maga egyszerű, de szemhez szóló, valószínű gyökösségibe. – Németh László
Én a purista, tiltó nyelvészkedést – tán mert olyan helyen nőttem fel, ahol minden vétke rég szokássá vált – csak távolból tiszteltem, nyelvemre fogalmazás közben nem kötöttem a kedvéért csomót. – Németh László
Megfejteni, hogy mit miért javítunk: a fordítói munkában ez az „ösztönös” vadászata. [...] Azaz: végigmenni a javító toll vagy ceruza útjain, az értelem mécsével az ösztönösség nyomán, s leleplezni, hogy melyik vonás miért is került oda. – Németh László
A magyar nyelv […] a legközelebb a román nyelvekhez áll; ha keménységi fokát is figyelembe vesszük: a latinhoz és spanyolhoz. Férfias nyelv. Egy kicsit olyan, mint ahogy Berzsenyi írta a magyar táncról: férfierő kell hozzá. Aki a magyar nyelv szellemében ír, tollának férfiasnak kell lennie, ha maga tán nem is az. – Németh László
A nyers, érzéki monumentalitásnak ezt az igényét jól szolgálja a magyar nyelv hangrendszere. – Németh László
…az európai civilizáció különféle nyelvei alatt is átvonul a nyelvi lehetőségeknek, konvencióknak egy rendszere, s az egész civilizációt érdeklő felismerések közlése ahhoz van kötve, hogy mennyire van meg ez a rendszer a mi nyelvünkben is. A magyar nyelvet a fordítónak, akármilyen nyelvből fordít, e láthatatlan világnyelvhez kell mérnie s amennyire lehetséges: nevelnie. – Németh László
Az ember hol bosszankodik a lovára – a nyelvre –, hol büszke lesz, közben kitanulja jó-rossz természetét, rájön, hogy lehet hibáit elpalástolni, erényeivel kiegyenlíteni. Így lesz a fordító nyelvnevelő vagy, ha úgy tetszik: nyelvidomító. – Németh László
A fordítás mindig mérkőzés is: hogy tudom ugyanazt a magam nyelvében is megcsinálni. E versengés közben úgy vagyok, mint a lovas, aki egy másik lovassal vív; nemcsak kettőnktől függ a verseny, a lovainktól is. – Németh László
Arany János fordításaiban sok minden van, amit egy fürgébb fordítói nemzedék simábban oldana meg, viszont az egész magyar irodalomban alig van fordítás, amelyben a fordító átömlesztett vére így kitöltené, s ilyen erőteljes lüktetésben tartaná a mű érrendszerét. – Németh László
A fordítás vonzereje az, hogy aminek a megírására a nemzet élete nem adott alkalmat, megfogalmazhatom, s közben olyan nyelvi vívmányokat csikarhatok ki az anyanyelvből, amelyeket a körülmények, a reális élet nem kényszeríthet ki. A fordítás így bizonyos fokig a sors hiányait pótolja a nyelvteremtésben. – Németh László
[Arany János] fordításait olvasva sokszor érezzük, hogy egyik-másik kifejezése, avas szórendje prózájára emlékeztető, de azt sosem, hogy a kínálkozó választások előtt művészi ítélőereje – bátorsága éppúgy, mint óvatossága – cserbenhagyná. – Németh László
Aranynak az ízlését kimeríthetetlen gazdagság, könyveknél mélyebbről jövő műveltség s bölcs paraszti szemérem tartja lábon. Ez a fajta ízlés, a zömök léleknek ez a szerény és biztos tartása az, ami fordításaiban kor, nyelv, vérmérsék óriási hátránya ellenére is biztosítja az egyenrangúságot. – Németh László
Shakespeare és Arisztophanész lakomáján olyan ő [Arany János], mint az egyszerűbb ruhás, vidéki vendég, akit mégis mindenki egyenrangúnak érez; míg újabb fordítóinkban sokszor van valami a sznobból, aki túlságosan is vigyáz megjelenésére, s épp ezzel árulja el, hogy jövevény. – Németh László
Épp a fordító látja legjobban, hogy anyanyelve fordítás közben milyen egészséges, természetes ingereket is kaphat. – Németh László
A fordítás tornája is a nyelvnek, arra kényszeríti, hogy nem használt izmait működtesse, lappangó képességeit kifejlessze. Az áttérés az egyik világnyelvről a másikra azt jelenti, hogy ez a sarkallás, a torna neme megváltozik, a nyelvben új képességek, más izmok jönnek mozgásba. – Németh László
A fordítónak természetesen minél nagyobb pontosságra kell törekednie, de a becsületes fordító azt is tudja, hogy fordítása a kisebb-nagyobb hibák százain siklik tovább, s minduntalan bele lehet kötni. Ha ezt a kötekedést a lelkiismeretünk végzi, a szöveg válhat agyondolgozottá, ha más, akinek a véleményét már munka közben megküldik, a fordító megfélemlítetté. – Németh László
Amikor az ember a maga gondolatait írja, a szöveg kikerülhetetlen, olyan, mint a bőr, együtt keletkezik a magzattal. A fordított szöveg olyan, mint a lötyögő ruha: itt igazít meg az ember egy ráncot, amott kezdi húzni: a test – az író gondolata – s a ruha – a fordító szövege – mindig két külön dolog marad. – Németh László
A fordítás egy kicsit a vércsoportok dolga; hisz a fordítónak valóban a vérét kell odakölcsönöznie, átömlesztenie a fordított műbe, amelynek az áttett szöveg különben csak a körvonalait, hideg anatómiáját adja meg. – Németh László
Furcsább lesz a végem: / szilánkra kell annak hasadnia, / aki fordított teljes életében. – Kálnoky László
...ki buzgón töltögette / saját vérét idegen szellemekbe... – Kálnoky László
...s ha rendelésre új munkába kezdett, / lefarigcsált szívéből egy gerezdet... – Kálnoky László
Jómagam nem kaptam még soha babérkoszorút, / alkalmasint nem is kapok soha. / Pedig én is szeretem a savanyú tojáslevest, / a vadas nyúlgerincet meg a különféle mártásokat... – Kálnoky László
A lefordíthatóság bizonyos műveknek lényegi sajátsága – ez nem azt jelenti, hogy fordításuk nekik maguknak volna lényeges, hanem azt, hogy egy bizonyos, az eredeti művekben benne rejlő jelentés a lefordíthatóságukban nyilvánul meg. – Walter Benjamin
Übersetzbarkeit eignet gewissen Werken wesentlich – das heißt nicht, ihre Übersetzung ist wesentlich für sie selbst, sondern will besagen, daß eine bestimmte Bedeutung, die den Originalen innewohnt, sich in ihrer Übersetzbarkeit äußere. – Walter Benjamin
La traducibilidad conviene particularmente a ciertas obras, pero ello no quiere decir que su traducción sea esencial para las obras mismas, sino que en su traducción se manifiesta cierta significación inherente al original. – Walter Benjamin
Igazából azonban a nyelvek rokonságának sokkal mélyebb és határozottabb tanúsítványa lelhető fel egy fordításban, mint két költemény felszínes és definiálhatatlan hasonlóságában. – Walter Benjamin
In Wahrheit aber bezeugt sich die Verwandtschaft der Sprachen in einer Übersetzung weit tiefer und bestimmter als in der oberflächlichen und undefinierbaren Ähnlichkeit zweier Dichtungen. – Walter Benjamin
Ahora bien, el parentesco entre los idiomas aparece en una traducción de manera más intensa y categórica que en la semejanza superficial e indefinible de dos obras literarias. – Walter Benjamin
...míg a költői szó a saját anyanyelvében a változásokon át is megőrzi magát, a legnagyobb fordításnak is az a sors jut, hogy nyelvének növekedésébe oldódjék, és a megújult nyelvben enyésszen el. – Walter Benjamin
Während das Dichterwort in der seinigen überdauert, ist auch die größte Übersetzung bestimmt in das Wachstum ihrer Sprache ein-, in der erneuten unterzugehen. – Walter Benjamin
...mientras la palabra del escritor sobrevive en el idioma de éste, la mejor traducción está destinada a diluirse una y otra vez en el desarrollo de su propia lengua y a perecer como consecuencia de esta evolución. – Walter Benjamin
Hiszen a fordítás nyelve egy önmagánál magasabb rendű nyelvet jelent... – Walter Benjamin
Mert egy műnek a nyelvtörténet valamely meghatározott időpontjában készült bármelyik fordítása, a mű megtartó tartalmának egy bizonyos oldalát illetően, reprezentálja az összes többi nyelvbeli fordítást. – Walter Benjamin
Denn jede Übersetzung eines Werkes aus einem bestimmten Zeitpunkt der Sprachgeschichte repräsentiert hinsichtlich einer bestimmten Seite seines Gehaltes diejenigen in allen übrigen Sprachen. – Walter Benjamin
...ya que toda traducción de una obra, a partir de un momento determinado de la historia del lenguaje, representa, en relación con un aspecto determinado de su contenido, las traducciones en todos los demás. – Walter Benjamin
Nincs a filozófiának múzsája, nincs múzsája a fordításnak sem. – Walter Benjamin
No existe una musa de la filosofía, como tampoco existe una musa de la traducción. – Walter Benjamin
A fordítás annyira távol áll attól, hogy két elhalt nyelv süket kiegyenlítése legyen, hogy minden forma közül éppen neki jut legsajátabb feladataként, hogy az idegen szó utóérésére, a saját szó fájdalmas torlódásaira figyelmezzen. – Walter Benjamin
So weit ist [die Übersetzung] entfernt, von zwei erstorbenen Sprachen die taube Gleichung zu sein, daß gerade unter allen Formen ihr als Eigenstes es zufällt auf jene Nachreife des fremden Wortes, auf die Wehen des eigenen zu merken. – Walter Benjamin
La traducción está tan lejos de ser la ecuación inflexible de dos idiomas muertos que, cualquiera que sea la forma adoptada, ha de experimentar de manera especial la maduración de la palabra extranjera, siguiendo los dolores del alumbramiento en la propia lengua. – Walter Benjamin
Ama tiszta nyelvet mint idegenbe száműzöttet megváltani a saját nyelvben, a műben foglyul ejtett nyelvet megszabadítani az átköltésben, ez a fordító feladata. – Walter Benjamin
Jene reine Sprache, die in fremde gebannt ist, in der eigenen zu erlösen, die im Werk gefangene in der Umdichtung zu befreien, ist die Aufgabe des Übersetzers. – Walter Benjamin
La misión del traductor es rescatar ese lenguaje puro confinado en el idioma extranjero, para el idioma propio, y liberar el lenguaje preso en la obra al nacer la adaptación. – Walter Benjamin
Mert bizonyos fokig minden nagy írás, legfőképp azonban a szent írások, tartalmazzák sorközeikben virtuális fordításukat. A szent szöveg interlineár-verziója – ez minden fordítás ősképe avagy ideálja. – Walter Benjamin
Denn in irgendeinem Grade enthalten alle großen Schriften, im höchsten aber die heiligen, zwischen den Zeilen ihre virtuelle Übersetzung. Die Interlinearversion des heiligen Textes ist das Urbild oder Ideal aller Übersetzung. – Walter Benjamin
Pues todas las obras literarias conservan su traducción virtual entre las líneas, cualquiera que sea su categoría. Pero las Escrituras sagradas lo hacen en medida muy superior. La versión interlineal de los textos sagrados es la imagen primigenia o ideal de toda traducción. – Walter Benjamin
Én jól tudom, micsoda tudomány, szorgalom, valamint értelem szükségeltetik a jó tolmácsoláshoz... – Luther Márton
Ich weiß wohl [...] was für Kunst, Fleiß, Vernunft, Verstand zum guten Dolmetscher gehöret... – Martin Luther
Was dolmetschen fur kunst mühe und erbeit sey das hab ich wol erfaren... – Martin Luther
Nemegyszer megesett velünk, hogy két, három vagy négy hétig egyetlen szót kerestünk, olykor teljesen hiábavalóan. – Luther Márton
Und ist uns sehr oft begegnet, daß wir vierzehn Tage, drei, vier Wochen, haben ein einziges Wort gesucht und gefragt, haben's dennoch zuweilen nicht gefunden. – Martin Luther
It has often happened that for three or four weeks we have searched and inquired about a single word, and sometimes we have not found it even then. – Martin Luther
Und ist uns wol offt begegenet das wir viertzehen Tage drey vier wochen habe ein einiges wort gesucht und gefragt habens dennoch zu weilen nicht funden. – Martin Luther
Három-négy lapon is végigfuttathatjátok a szemeteket anélkül, hogy egyszer is megakadnátok, miközben észre sem veszitek, mennyi kő és tuskó hevert ott, ahol most mint gyalult padlón mentek végig, és amely köveket és tuskókat verejtékezve, fáradságos munkával takarítottunk el utatokból, hogy rajta az áthaladás akadálytalanná váljék. – Luther Márton
Es läuft jetzt einer mit den Augen durch drei, vier Blätter und stößt nicht einmal an, wird aber nicht gewahr, welche Wacken und Klötze da gelegen sind, wo er jetzt drüber hingehet wie über ein gehobelt Brett, wo wir haben müssen schwitzen und uns ängsten, ehe denn wir solche Wacken und Klötze aus dem Wege räumten, auf daß man könnte so fein daher gehen. – Martin Luther
Leufft einer itzt mit den Augen durch drey odder vier bletter und stösst nicht ein mal an wird aber nicht gewar welche wacken und klötze da gelegen sind da er itzt uber hin gehet wie uber ein gehoffelt bret da wir haben müst schwitzen und uns engsten ehe denn wir solche wacken und klötze aus dem wege reumeten auf das man kündte so fein daher gehen – Martin Luther
The reader can now run his eyes over three or four pages without stumbling once, never knowing what rocks and clods had once lain where he now travels as over a smoothly-planed board. We had to sweat and toil there before we got those boulders and clods out of the way, so that one could go along so nicely. – Martin Luther
Nem engedtem szabad folyást a szavaknak... – Luther Márton
Doch hab ich wiederum nicht allzu frei die Buchstaben lassen fahren... – Martin Luther
Doch hab ich widderümb nicht allzu frey die buchstaben lassen faren... – Martin Luther
On the other hand I have not just gone ahead and disregarded altogether the exact wording in the original. – Martin Luther
Mindig a kudarc felé tart, s még mielőtt harcba szállna, sebes a halántéka. – José Ortega y Gasset
Immer schreitet er der Niederlage entgegen, und schon ehe er in den Kampf eintritt, trägt er die Wunde an der Schläfe. – José Ortega y Gasset
He is always marching toward failure, and even before entering the fray he already carries a wound in his temple. – José Ortega y Gasset
Szellemiekben nincs nála alázatosabb munka. Mégis roppant jelentőségű. – José Ortega y Gasset
In der geistigen Ordnung gibt es kaum eine geringere Arbeit. Am Ende jedoch erweist sie sich als außerordentlich. – José Ortega y Gasset
Among intellectual undertakings, there is no humbler one. Nevertheless, it is an excessively demanding task. – José Ortega y Gasset
Tévedés azt hinnünk, hogy a spanyol ’bosque’, erdő szó ugyanazt jelöli, mint amit a német ’Wald’, a szótárban mégis azt olvassuk, hogy ’Wald’ azt jelenti, hogy erdő. – José Ortega y Gasset
So ist es zum Beispiel falsch, anzunehmen, daß das, was der Spanier 'bosque' nennt, das gleiche sei, was der Deutsche ’Wald’ heißt, und doch sagt man uns das Wörterbuch, das Wald ’bosque’ bedeutet. – José Ortega y Gasset
It is false, for example, to suppose that the thing the Spaniard calls a 'bosque' the German calls a 'Wald', yet the dictionary tells us that Wald means 'bosque'. – José Ortega y Gasset
Láthatják, hogy a fordítás képtelenségének tétele nem irányul a fordítói munka lehetséges nagyszerűsége ellen. Ellenkezőleg, ezzel a tulajdonságával kerül a legelőkelőbb társaságba, s tárja fel előttünk az értelmét. – José Ortega y Gasset
Wie Sie sehen, ist es kein Einwand gegen den möglichen Glanz der Arbeit des Übersetzens, daß man ihre Unmöglichkeit erklärt. Im Gegenteil, dieser Charakter verleiht ihr den höchsten Adel und läßt uns mutmachen, daß sie von Bedeutung ist. – José Ortega y Gasset
As you see, to declare its impossibility is not an argument against the possible splendor of the translator’s task. On the contrary, this characterization admits it to the highest rank and lets us infer that it is meaningful. – José Ortega y Gasset
...a fordítás lehetetlenségének a hangsúlyozása oly messze van annak értelmetlenné nyilvánításától, mint az, hogy valaki is képtelenségnek tartja, hogy anyanyelvünkön beszélgethetünk egymással, merthogy az is utópisztikus tevékenység. – José Ortega y Gasset
...wenn wir die Unmöglichkeit des Übersetzens betonen, so sprechen wir damit dieser Tätigkeit ebensowenig einen Sinn ab, wie es niemand einfallen wird, für absurd zu halten, daß wir uns miteinander in unserer Muttersprache unterhalten, und doch handelt es sich auch hier um ein utopisches Bemühen. – José Ortega y Gasset
...to emphasize its impossibility is very far from depriving the occupation of translating of meaning, for no one would even think of considering it absurd for us to speak to each other in our mother tongue yet, nevertheless, that is also a utopian exercise. – José Ortega y Gasset
S minden nyelv a megnyilatkozásoknak és hallgatásoknak más-más egyensúlyát alkotja. Minden nép elhallgat némely dolgot, hogy elmondhasson mást. Mindent tudniillik nem lehet elmondani. Innen ered a fordítás roppant nehézsége: épp azt próbálja elmondani egy adott nyelven, amit az igyekszik elhallgatni. – José Ortega y Gasset
Und jede Sprache ist eine von den andern verschiedene Gleichung zwischen Äußerungen und Stillschweigen. Jedes Volk verschweigt einige Dinge, um andere sagen zu können. Weil alles zu sagen unmöglich wäre. Daher die ungeheure Schwierigkeit des Übersetzens; bei ihr handelt es sich darum, in einer Sprache gerade das zu sagen, was diese Sprache zu verschweigen pflegt. – José Ortega y Gasset
And each language is a different equation of statements and silences. All peoples silence some things in order to be able to say others. Otherwise, everything would be unsayable. From this we deduce the enormous difficulty of translation: in it one tries to say in a language precisely what that language tends to silence. – José Ortega y Gasset
Meg kell újítani ennek a munkának a presztízsét, és hangsúlyozni kell, hogy elsőrendű szellemi tevékenység. Ha ez megtörténne, a fordításból egyfajta sui generis diszciplína válna, amely folytonos műveléssel sajátos technikát kristályosítana ki, s az csodás módon gazdagítaná szellemi kapcsolatrendszerünket. – José Ortega y Gasset
Es ist nötig, daß das Ansehen dieser Tätigkeit erneuert und daß sie wie eine geistige Arbeit ersten Ranges geschätzt wird. Wenn das geschähe, käme man dahin, das Übersetzen in eine Wissenschaft sui generis zu verwandeln, die, dauernd gepflegt, eine eigene Technik herausbilden würde, die unser geistiges Wegenetz in fabelhafter Weise erweitern würde. – José Ortega y Gasset
It is necessary to restore the prestige of this labor and value it as an intellectual work of the first order. Doing this would convert translating into a discipline sui generis which, cultivated with continuity, would devise its own techniques that would augment our network of intellectual approaches considerably. – José Ortega y Gasset
Az a döntő, hogy a fordításban a saját nyelvből igyekezzünk átlépni az idegen nyelvbe, és nem – ahogy lenni szokott – megfordítva. – José Ortega y Gasset
Das Entscheidende ist, daß wir uns beim Übersetzen bemühen, aus unserer Sprache heraus- in die fremden einzugehen und nicht umgekehrt, was man gewöhnlich zu tun pflegt. – José Ortega y Gasset
What is imperative is that, in translating, we try to leave our language and go to the other—and not the reverse, which is what is usually done. – José Ortega y Gasset
Vagy az írót hagyja lehetőség szerint a maga eredeti helyén, és az olvasót mozdítja el feléje; vagy fordítva, az olvasót hagyja a helyén, és az írót vezeti feléje. – Friedrich Schleiermacher
Entweder der Übersetzer läßt den Schriftsteller möglichst in Ruhe, und bewegt den Leser ihm entgegen; oder er läßt den Leser möglichst in Ruhe und bewegt den Schriftsteller ihm entgegen. – Friedrich Schleiermacher
Ou o tradutor deixa o autor o mais possível em paz e leva o leitor ao seu encontro, ou deixa o leitor o mais possível em paz e leva o autor ao seu encontro. – Friedrich Schleiermacher
A fordítónak pedig azt a célt kell maga elé kitűznie, hogy olvasójának olyan képet és élvezetet nyújtson, amilyet a mű forrásnyelven történő olvasása a hasonló műveltségű embernek biztosít. – Friedrich Schleiermacher
...der Übersetzer muß also sich zum Ziel stellen, seinem Leser ein solches Bild und einen solchen Genuß zu verschaffen, wie das Lesen des Werkes in der Ursprache dem so gebildeten Manne gewährt... – Friedrich Schleiermacher
...o tradutor deve colocar-se por objetivo proporcionar tal imagem e tal fruição ao seu leitor como a leitura da obra na língua do original proporciona ao homem culto... – Friedrich Schleiermacher
A fordító olyan ember, aki [...] ismeri az idegen nyelvet, de akinek az mindig idegen marad; aki nem iskolás módon jár el, az egész megragadása előtt mindig csak az egyest gondolva végig anyanyelvén; aki még ott is, ahol a legzavartalanabb örömét leli a mű szépségeiben, mindig tudatában marad az adott nyelvnek anyanyelvétől való különbözőségének. – Friedrich Schleiermacher
[Der Übersetzer], dem die fremde Sprache geläufig ist, aber doch immer fremde bleibt, der nicht mehr wie die Schüler sich erst das einzelne wieder in der Muttersprache denken muß, ehe er das Ganze fassen kann, der aber doch auch da wo er am ungestörtesten sich der Schönheiten eines Werkes erfreut, sich immer der Verschiedenheit der Sprache von seiner Muttersprache bewußt bleibt. – Friedrich Schleiermacher
...[o tradutor] nós cuidamos de chamá-lo, no melhor sentido da palavra, de admirador e conhecedor, para quem a língua estrangeira é familiar, mas, no entanto, permanece estrangeira, quem não tem mais, como os alunos, que repensar na língua materna primeiramente o particular antes de poder abarcar o todo, mas que também aí, onde ele, na maior tranqüilidade, se compraz com a beleza de uma obra, permanece sempre consciente da diferença entre aquela língua e sua língua materna. – Friedrich Schleiermacher
Milyen ritkán – sőt, ez valódi csoda, mondhatni sohasem – kerül a ritmikai és a melodikus, illetve a dialektikai és grammatikai hűség egymással kibékíthetetlen ellentétbe! – Friedrich Schleiermacher
Aber wie oft, ja es ist schon fast ein Wunder, wenn man nicht sagen muß immer, werden nicht die rhythmische und melodische Treue und die dialektische und grammatische in unversöhnlichem Streit gegen einander liegen! – Friedrich Schleiermacher
Mas quantas vezes, é mesmo quase um milagre não ter que dizer sempre, as fidelidades rítmica e melódica e a dialética e a gramatical não estarão numa disputa irreconciliável uma contra a outra! – Friedrich Schleiermacher
Célját ugyanis azzal még nyilvánvalóan nem éri el, ha egy teljességgel idegen szellem megérinti az olvasót; inkább akkor, ha az olvasó akár csak megsejti a forrásnyelvet és azt, amit a mű e nyelvnek köszönhet. – Friedrich Schleiermacher
Denn der Zwekk ist ja offenbar damit nicht erreicht, daß ein überhaupt fremder Geist den Leser anweht; sondern wenn er eine Ahndung bekommen soll, sei es auch nur eine entfernte, von der Ursprache und von dem was das Werk dieser verdankt, und ihm so einigermaßen ersezt werden soll daß er sie nicht versteht... – Friedrich Schleiermacher
Pois é evidente que o objetivo não é alcançado pelo fato de um espírito estrangeiro qualquer bafejar o leitor; porém, se ele deve receber uma idéia, ainda que remota, da língua do original e daquilo que a obra deve a esta... – Friedrich Schleiermacher
Nem csupán annak a meghatározatlan érzésnek kell tehát eltöltenie őt, hogy amit olvas, az nem hangzik egészen otthonosan. Úgy kell éreznie, hogy az valamely meghatározott másikként hangzik. – Friedrich Schleiermacher
...so muß er nicht nur die ganz unbestimmte Empfindung bekommen, daß was er liest nicht ganz einheimisch klingt; sondern es muß ihm nach etwas bestimmtem anderm klingen... – Friedrich Schleiermacher
...então ele deve não apenas receber a impressão totalmente vaga de que aquilo que lê não soa totalmente vernacular, mas deve-lhe soar como algo determinado e diferente... – Friedrich Schleiermacher
A fordítás olvasója akkor válik egyenrangúvá az eredeti nemesebb olvasójával, ha a nyelv szelleme mellett a szerző voltaképpeni szellemét is képes megsejteni, sőt fokozatosan megragadni a műben. – Friedrich Schleiermacher
...sondern der Leser der Übersetzung wird dem besseren Leser des Werks in der Ursprache erst dann gleich kommen, wann er neben dem Geist der Sprache auch den eigenthümlichen Geist des Verfassers in dem Werk zu ahnden und allmählig bestimmt aufzufassen vermag... – Friedrich Schleiermacher
...o leitor da tradução se equiparará ao melhor leitor da obra na língua do original somente quando puder igualmente perceber na obra e paulatinamente compreender com precisão, ao lado do espírito da língua, também o espírito próprio do autor, para o que, sem dúvida... – Friedrich Schleiermacher
Ki állítaná, hogy akár az antik, akár a germán nyelvekből valaha bármit is lefordítanak francia nyelvre! – Friedrich Schleiermacher
Wer wollte behaupten, es sei jemals etwas weder aus den alten Sprachen, noch aus den germanischen in die französische übersetzt worden! – Friedrich Schleiermacher
Quem afirmaria que alguma vez se traduziu algo das línguas antigas ou germânicas ao francês! – Friedrich Schleiermacher
Túl keveset beszélünk és túl sokat fecsegünk. – Friedrich Schleiermacher
Wir reden zu wenig und plaudern verhältnißmäßig zu viel... – Friedrich Schleiermacher
Dircursamos muito pouco e tagarelamos proporcionalmente demais... – Friedrich Schleiermacher
Bár eljönne az idő, amikor elmondhatjuk, hogy a fordítással kapcsolatos fáradozások teljes tárházát méltó módon kiaknáztuk! – Friedrich Schleiermacher
Und möchte nur jene Zeit kommen, ehe wir den ganzen Kreis der Übersetzermühen würdig durchlaufen haben! – Friedrich Schleiermacher
E que este dia chegue antes de que tenhamos percorrido necessariamente todo o campo de labutas dos tradutores! – Friedrich Schleiermacher
...mikor már egész bélevetett lett a sok nem evéstül, képes lett vóna elenni a hízó elől az ivóst. – Karďż˝csony Sándor
Elfér a végtelenségben, és telik az örökkévalóságból. – Karácsony Sándor
– Ha a világvégin csak te maradnál meg egy bakkecske, hogyan tudnád mégis megszaporítani a világot? – Gyertyát öntenék a faggyújából. – Karácsony Sándor
A mellérendelés elve a határtalan téresség ajándéka. – Karácsony Sándor
Nem is az a bökkenője a mellérendelésnek, hogy nem ismer rendet, fegyelmet, tekintélyt, hanem inkább az, hogy valóságot szegít ellen valóságnak. – Karácsony Sándor
Fordítás közben // Nézlek, nézlek. / Látom a lángelmén a fércet, / a lágy koponya-varratot. / Csak így lehetek cinkosod: / köszönöm a nagylelküséged. – Nemes Nagy Ágnes
Ahány nemzeti nyelv: megannyi bejárhatatlan kozmosza az emberi eszméletnek. Olyan csoda, mint maga az élet, melyet könnyű megsemmisíteni, de lehetetlenség művileg létrehozni. Az anyanyelvünk: szellemi vérhálózatunk. Ezért mondható, hogy bárki nyelvének bántása: vérontás. – Sütő András
A műfordítások nagy része: az eredetinek halvány lenyomata. Cervantesszel szólva: a mintás szőnyeg visszája. Nagy részt mondok, mivel a kiváló tehetségeknek igen kis része vállalkozik műfordításra. A magyar irodalom persze kivételnek látszik. Legnagyobbjai életművüknek egy részét majd mindahányan odadobták a fordítás áldozati oltárára. – Sütő András
És ha egy-egy szót nem tudunk is teljes jelentéskörével lefordítani, nem dől össze a világ. Fontosabb, hogy mondatokat, helyzeteket fordítsunk, hogy a fordítás szövete jó legyen. – Lator László
Ki nem állhatom a műfordításról gyártott ostoba paradoxonokat. („Fordítani nem lehet, de kell.”) Máraival tartok: a nagy költészet rejtélyes hatóereje lebírja a nyelvi határokat, „nem igaz, hogy nem lehet lefordítani”. – Lator László
Hiszen minden lefordított regényben, versben, drámában, tanulmányban ott van egy szeletnyi új világ, ami engem is megújíthat. Ott van a stílusokban, a szóösszetételekben, a részecskegyorsítású képzetekben; ott van a témákat újraszülő vagy meghódító vállalkozásokban. – Csoóri Sándor
A szemközti üzleten ott a titokzatos felirat: Friary Meiux, Treble Gold. Mi a fene lehet ez? Bor-márka? Név? Létra-ügynökség? – Ó ég, ó ég, hogy is lehetne egy nyelvet megtanulni? – Nemes Nagy Ágnes
A műfordítás hiányzó kritikájáról szólva tehát nem az a panaszos kérdés merül föl bennünk, hogy érdemükhöz mérten becsüljük-e műfordítóinkat. Sokkal inkább az: becsüljük-e magunkat? Becsüljük-e annyira a saját költészetünket, amennyire az becsüli magát a műfordítás százados gyakorlatával? Mert a kritikai gyakorlatban mintha két költészet létezne, egy „írt” meg egy fordított, s az utóbbi mint az előbbihez beszállásolt szegény rokon. – Orbán Ottó
A műfordítást egy művelt kisebbség tűrhető luxusának tartani vészes ostobaság. Lebecsülése annak a századokon át, többnyire gyötrelmes körülmények között folytatott harcnak, melyet a Csokonai-féle szellemek vívtak irodalmunk nagykorúsításáért. Lebecsülése élő irodalmunknak is, mely – bölcsen – tanul a világtól, ha tanulhat. – Orbán Ottó
Egy nyelv, ha olyan, mint a magyar, folytonos kihívás, hogy kiderítsük, mit bír ki még a hajlékonysága. A magyar műfordítást persze a tájékozódás igénye hívta létre, de fölvirágzását a befogadó nyelv szinte határtalan rugalmassága tette lehetővé. – Orbán Ottó

?

Szigligeti bemutató

2025. január

A Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál keretében május 1–4. között a szigligeti várudvaron mutatják be azokat a rövidfilmeket, amelyek fordításában műhelyünk is közreműködött.

Kisjátékfilmek fordítása

2024. december

Műhelyünk tagjai az újév elején iráni-kurd, török, ghánai és japán dokumentum- és kisjátékfilmeket fordítanak a Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál számára.

Emberek és dolgok 1945-ben

2023. február

Megjelent új fordításkötetünk! Marie Luise Kaschnitz (1901–1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi. A második világháború utáni „nulladik órában“ papírra vetett lírai esszéfüzére is ezen feladat jegyében áll.

Filmkedvelők figyelmébe

2023. február

YouTube-csatornánkon közzé- és közkinccsé tettük azokat a német nyelvű filmeket, amelyeket magyar felirattal láttunk el (és amelyeket az algoritmus megengedett). A Nemzeti Filmintézettel egyeztetett filmek között több is magyar közreműködővel rendelkezik. Sok száz filmet számláló gyűjteményünkből folyamatosan válogatunk olyanokat, amelyeket érdeklődéssel nézhetnek a filmklasszikusok kedvelői.

Új kötettervek

2022. augusztus

A Károli Gáspár Református Egyetem támogatásának köszönhetően a következő két évben újabb köteteket adhatunk ki. Terveink szerint elkészítünk egy esszékötetet 1945 címmel a második világháború utáni első hónapokból származó szövegekből, újabb kalandozásokra adjuk a fejünket a német nyelvű irodalom rémtörténetíróinak kíséretében, válogatunk egy 20. századi remekíró elbeszéléseiből, valamint érkezik egy újabb Monterroso-könyvecske is.

Új szakmai együttműködés

2022. augusztus

Kilenc (szépirodalmi, bölcseleti és szaknyelvi) kötet után új területen próbáljuk ki magunkat: 2022 szeptemberétől filmfeliratozással is foglalkozunk. A német, osztrák és svájci filmművészet legjavából fogunk válogatni tekintet nélkül a műfajra (egyaránt érdekel bennünket a fantasy, sci-fi, dráma, musical stb.). Terveinket folyamatosan egyeztetjük a Nemzeti Filmintézettel, amelynek segítőkész munkatársai vállalták az elkészült feliratok tárolását és archiválását. Nagy kíváncsisággal várjuk az együttműködést!

Egyem a szíved

2022. április

Megjelent új kötetünk, az Egyem a szíved – kalandozások a német nyelvű irodalom rémpanoptikumában a Napkút Kiadónál (e-könyvben is) és a Károli Gáspár Református Egyetem támogatásával. A közel 400 oldalas gyűjtemény német, osztrák, svájci, lengyel és cseh származású írók német nyelvű rémtörténeteiből válogat. Harminc szerző tíz fejezetben mutatkozik be hátborzongató fantasztikus-misztikus elbeszélésekkel alakváltókról, vérfarkasokról, vámpírokról. Az utolsó fejezet nagyszerű travesztiái a hideglelést igyekeznek feledtetni. Vajon sikerrel? Döntse el az olvasó!

Tehetséggondozás

Balatonfüreden

A balatonfüredi Fordítóházba látogattunk 2022. április 19–21. között, ahol idilli környezetben és minden szükséges feltétel megléte mellett Marie Luise Kaschnitz lírai szépségű esszéciklusával foglalkoztunk. Az Emberek és dolgok 1945-ben már a kortársak szemében is kiemelkedő írás volt. Máig nem veszített láttató erejéből, humanista küldetéstudatából és a súlyos szenvedések árán megszerzett élettapasztalat igazságából. Részleteket fogunk közölni belőle támogatónk, a Károli Gáspár Református Egyetem folyóiratában, az Orpheus Nosterben.

Zenélj, Szókratész!

Rudolf Kassner

„Vannak, akik arra vágynak, amijük nincs, és vannak, akik arra, amijük már van. Az első mármost az allegóriának, a második a szimbólumnak felel meg. Az előbbiek vágyódása teljesen természetes, magától értetődő, már-már olyan, mint egy számtanpélda; sokat nem is lehet róla beszélni: vagy elérik céljukat, vagy nem. A hiányzó utáni vágy úgyszólván feloldható, oka van, az ember rájön. Hanem az utóbbiak vágyódása az után, amijük valamiképp már megvan, érdekes és eleven és föloldhatatlan és nincs oka és mély, mint a tenger és ragyogó.”

Új esszékötet

2021. február

Michel ​de Montaigne óta esszét nem az ír, aki vitorlát bont, hanem mindig az, aki révbe ért. Távlatát sem a horizont adja, hanem a felhalmozott tapasztalat és a szellős forma. Az osztrák Rudolf Kassner bölcseleti esszészövegei is ennek jegyében születtek. Bennük költői emelkedettséggel ítél, filozófusi körültekintéssel érvel, és teológusi kiegyensúlyozottsággal mér. Fiziognómiai szemléletmódjához, önjogú nyelvhasználatához keveseké hasonlatos: „Szeretem, hogy bármiben, amit írok, köztes terek vannak, átjárja fény és levegő, nincs egészen befoltozva.”

Kelet és Nyugat

Karl Löwith

Löwith a nyugati civilizáció hajótöröttjeként, de a görög-zsidó-keresztény hagyomány birtokában érkezett a szigetországba 1936-ban. Történelemfilozófusra valló szenvtelenség, mégis megütköztető találkozás az idegen kultúrával; a zsákutcába jutott nyugati gondolkodás és nihilizmus bírálata, de új gondolati távlatokat nyitó töprengés a zen buddhizmusról és a Semmiről – ezek voltak Löwith és a Távol-Kelet találkozásának szellemi feltételei.

Új bölcseleti kötet

2020. augusztus

A Károli Gáspár Református Egyetem és a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent Karl Löwith Japánról szóló írásainak gyűjteményes kiadása. „Ahhoz, hogy megpillantsuk még az abszolútként tételezett történelem történeti relativitását is, és ezzel új perspektívára tegyünk szert a világtörténelem »értelmének« kérdését illetően, egyszer szükséges és üdvös elidegenednünk európaiságunktól, hogy máshol ismerjük fel önmagunkat korlátozott sajátszerűségünkben. A Kelet megtapasztalása lehetőséget kínál erre.”

Ádám és Éva

Marie Luise Kaschnitz

„Néhány kisfiú focizik ott estefelé a víz és a nádsáv között, egy lovacska cölöpökkel teli kordét húz a partot nyaldosó hullámok mentén. A szárazföld felől fekete, lomha csatornák mossák bele a lapályok, a mélabú és az ősz szagát a sós üdeségbe. Mit meséljek még neked, néma szív? Akarod-e tudni mindezt? Akarsz-e még tudni egyáltalán?” – Kaschnitz elbeszéléseiben a gyakran komor titkok az élet minden történése mögött otthúzódó rejtélyes háttér jeleiként sejlenek föl, mindannyiunk vigasztalására.

Új szépirodalmi kötet

2020. július

A Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent Marie Luise Kaschnitz válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye, az Ádám és Éva. Műhelyünk tizennyolc tagja fordította a kötet kéttucat elbeszélését. Kaschnitz korának egyik legelismertebb írója és költője. Válogatásunkban sorsfordító és -formáló eseményeket tár föl, törékeny élethelyzeteket és a kapcsolatainkban uralkodó „egyenetlen ingamozgást.”

Válogatott beszélgetések és írások

Arvo Pärt

Arvo Pärt (1935) korunk egyik legismertebb és legnépszerűbb zeneszerzője, aki saját maga alkotta kompozíciós technikájával, tintinnabuli műveivel meghódította a világ zeneszerető közönségét. Kötetünk az észt zeneszerző saját írásait, köszönőbeszédeit és a legfontosabb interjúkat és beszélgetéseket tartalmazza. A kötet végén fordulatos életútját és gazdag életművét bemutató, részletes kísérőtanulmány olvasható.

Új kötet Arvo Pärtről

2019. október

A Károli Gáspár Református Egyetem és az Arvo Pärt Centre támogatásával, valamint négy fordító közreműködésével 2019 októberében megjelent az Arvo Pärt: Válogatott beszélgetések és írások című új kötetünk a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában. A szép kiállítású könyv legjavát németről, angolról, norvégról és észtről lefordított beszélgetések szolgáltatják, továbbá a zeneszerző saját, eredetileg német nyelvű írásai.

A fekete Bárány és más mesék

Augusto Monterroso

A latin-amerikai irodalom kiválósága a kispróza nagymestere: fabulák, elbeszélések, prózaversek, esszék, tárcák és karcolatok ünnepelt szerzője. Tucatnyi kötete közül A fekete Bárány és más mesék (1969) talán a legnépszerűbb. Monterroso életében tizennyolcszor jelent meg, és több mint négymillió példányban kelt el. Angol, német, finn, francia, görög, olasz és japán fordítása után most magyarul is olvasható.

Katharina és más elbeszélések

Günter Eich

Günter Eich az 1945 utáni német irodalom egyik legeredetibb és legjelentősebb lírikusa, a „szakadékokban rangrejtve lakó” boldogság eredeti hangú, zárkózott, ám kísérletezgető kedvű író-költője. Nem ritkán lírába hajló prózaszövegei tagadhatatlanul alkati vonásokat mutatnak: dacos kimértség, elégia és irónia jellemzik őket. Esendő hősei mégis szerethető alakok, a háború utáni útkereső évtizedek hiteles mementói.

A fűkunyhóból

2017. november

A kötet főszövege, a Hōjōki negyven európai nyelvű fordításban olvasható, többek között angolul, németül, oroszul, olaszul, de csehül, katalánul, szerbül, eszperantóul is. Magyarul, akárcsak a másik két szöveg, most jelenik meg először. A kötetet „Illan, mint a hab” – mulandóság és életrend címen utószóval láttuk el.

A fűkunyhóból

Yasutane – Chōmei – Bunting

A Gondolat Kiadó gondozásában, Fülöp József és Szemerey Márton szerkesztésében-fordításában megjelent új kötetünkben három szerző eredeti nyelvű és magyarított szövegei olvashatók: Yoshishige no Yasutane Chiteiki (池亭記), Kamo no Chōmei Hōjōki (方丈記) és Basil Bunting Chomei at Toyama című írása.

Archívum


2008–2016

Manfried Rauchensteiner

2017. május

A Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent Manfried Rauchensteiner (az Universität Wien osztrák történelem tanszékének professzora) átfogó munkája Az első világháború és a Habsburg Monarchia bukása címmel. A közel ezer oldalas mű egyik fordítója volt tagunk, Szabó Júlia, Carl von Clausewitz klasszikus művének tolmácsolója.

Augusto Monterroso

2016. június

A hondurasi születésű, guatemalai író a latin-amerikai irodalom egyik kiválósága. Főként ironikus hangvételű, kitűnően formált, lakonikus elbeszélések, állatmesék, travesztiák és esszék szerzője, a világ (talán) legrövidebb novellájának írója. Magyarul néhány kisprózai műve olvasható. Egyik mesekötetét most készítjük elő kiadásra.

Satyajit Ray

2015. július

Az indiai film vitathatatlanul legnagyobb mestere, méltó tanítványok, utódok nélkül. Életműve páratlan gazdagságú: legendás, autodidakta filmrendező, grafikus, betűmetsző, illusztrátor, reklámszakember, zeneszerző, műfordító és sikeres író. A filmről szóló első tanulmányainak tetemre hívó jellege egész életművére nézve szimbolikus.

A zenei hallás

Előszó

Gyűjteményünk megjelenésük sorrendjében közli a zenei hallás mibenlétét taglaló modern, 20. századi alapszövegeket. A téma első teoretikusa Hugo Riemann (1849–1919) volt, korának egyik legszélesebb látókörű zenetudósa, aki 1873-ban védte meg a zenei hallás problémakörének szentelt disszertációját. [Előszó]

A zenei hallás

Szöveggyűjtemény

A KRE Bölcsészettudományi Kara és a L’Harmattan Kiadó közös gondozásában megjelent A zenei hallás címen összeállított szöveggyűjteményünk, amelyben zenetörténészek és zenetudósok mellett a 20. század néhány meghatározó zeneszerzője is kifejti nézeteit, hol határozott kiállást tanúsítva, hol higgadt értékelést nyújtva.

Csómei 800

2014. augusztus

Négynyelvű kötetbe rendezzük Kamo no Csómei nevezetes, több mint 800 éves japán Hódzsódikját, előfutára, Josisige no Jaszutane kínai szövegét, a Csiteikit, valamint Basil Bunting angol nyelven, Csómei esszéje nyomán írt terjedelmes szabadversét – magyar nyelvű fordításaikkal. Kötetünk címe: A fűkunyhóból.

Szociális érzékenység

2014. július

Ritkán hangzik el, de a műfordítás alapvetően magányos elfoglaltság: két nyelv közé ékelődő küzdés, mérlegelés, habozás, tipródás. És egyszemélyes diadal. Ez a virtuális közösségi hálók ellenére is igaz, ahol e terek némelyikében műhelyünk is jelen van. Használni fogjuk őket. Módjával.

Clausewitz: A háborúról

2014. március

Hazai Samu 1892-es és Réczey Ferenc 1961-es magyarítása után műhelyünk volt tagja, Szabó Júlia fordításában újra megjelent Carl von Clausewitz hadtudományi klasszikusa. A recenzens szerint az új fordítás kiváló munka, fogalmai pedig plasztikusabbak a korábbiaknál. A több mint 700 oldalas kötetet szakmai fórumon mutatták be.

Bunting: Csómei Toyamán

2013–2014

Basil Bunting idős korában vált igazán nagy költővé és ismertté. Az angolszász kritika és irodalomtörténet mindinkább számon tartja, idézi és elemzi költészetét, írásait. Magyar nyelven egyetlen sor sem olvasható tőle. A Hódzsókit a 30-as években egy olasz fordításból ismerte meg, és anyanyelvén szabadverssé formálta, amely az ihletésül szolgáló japán „eredeti” mellé állítva izgalmas élményt nyújt.

Kamo no Csómei: Hódzsóki

2013–2014

A Hódzsóki klasszikus szöveg, a japán irodalmi nyelv egyik megalapozója. Nyolcszáz év távlatából is megejtő közvetlenséggel fakad fel belőle az önmagát remetesorsa kárhoztató szerző önként vállalt, tagadhatatlan magánya, mély rezignáltsága és komor világlátása. Az 1900-as évek kezdete óta számos nyelvre lefordították (még eszperantóra is), magyarul azonban nem olvasható. Mindezidáig.

Vendégünk volt

2012. december 10.

Műhelyünk vendégül látta Majtényi Zoltán író-műfordítót. A két és fél órás kötetlen beszélgetésen az olasz, spanyol, portugál, ógörög, latin, német, bolgár, orosz (és így tovább!) irodalmak neves tolmácsolója közel hét évtizedes munkásságáról, mestereiről és pályatársairól mesélt a hallgatóságnak. A beszélgetés után állófogadással, koccintással köszöntöttük vendégünket.

Kaschnitz: Ádám és Éva

2012. szeptember

A német írónő talán legszebb novellájának címét választottuk negyedik kötettervünk címéül. A mindig kísérletező kedvű, az emberi kapcsolatok iránt érzékeny Marie Luise Kaschnitz elbeszéléseiből és novelláiból összeállított válogatással szeretnénk bepillantást nyújtani az írónő különleges szövegvilágába, ahol a finom humor mély humánummal párosul.

Együttműködés

2012. február–március

Egy senoir és két junior tagunk közreműködött az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának gondozásában megjelenő és Dohnányi Ernő hagyatékának szentelt Dohnányi Évkönyv-sorozat legújabb kiadványában. A három tagunk által magyarra fordított közel harminc koncertkritika az 1915-ös évből tárta fel a fiatal előadóművész (és zeneszerző) életeseményeit.

Balatonfüred

2012. szeptember 26–30.

A KRE Német Tanszéke és Szabadbölcsészet Tanszéke (a Nemzeti Tehetség Program támogatásával) Lélektöredékek címmel füredi tehetséggondozói tábort szervezett, ahol műhelyünk is képviseltette magát. Junior tagjaink közel egyórás beszámolót tartottak, bevezetvén a hallgatóságot a műfordítás gyakorlati nehézségeibe – és gyönyörűségébe.

Balatonhenye

2011. július 18–23.

2011 nyarán kihelyezett műhelytalálkozót tartottunk a Német Tanszék szakos hallgatóival karöltve Balatonhenyén. A hol esős, hol derült napokon Eich Katharina című elbeszélésének fordítása szolgáltatta szellemi táplálékunkat. Ez a terjedelmében kisregényhez fogható szöveg okos elbeszélőtechnikájával és lírai betéteivel szép kihívást jelentett. A műhelymunkát a TÁMOP-4.2.2.B-10/1 projekt keretében a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara támogatta.

Eich: Próza

2011–2012

Günter Eich elsősorban költőként és a rádiójáték kimagasló művelőjeként ismert – de az 1945 utáni német irodalom fontos alkotójaként kisebb prózai művei is jelentősek. Prózáját magyar nyelven nem olvashatjuk, verseiből néhány tucat jelent meg hazai irodalmi folyóiratokban és különféle költészeti antológiákban – kiemelkedő műfordítók tolmácsolásában. Az olvasó élénk figyelmére számító kisprózájából és írói műhelytitkairól valló, nem-fiktív szövegeiből áll össze harmadik kötettervünk.

Junior-képzés

2010. május–június

Az Oktatásért Közalapítvány 500 000 Ft-os támogatásából négy ösztöndíjas junior tagot (további három hallgatót), valamint két senoir szupervizort támogattunk. A 60 órás tehetséggondozói programot, pontos működési rend mellett, sikeresen lebonyolítottuk. A közösen fordított szerzők között volt Günter Eich, Rudolf Kassner és Ulrich von Wilamowitz-Moellendorff.

OKA-támogatás

2010. április–december

A 2010-es évben sikerrel szerepeltünk az (időközben megszűnt) Oktatásért Közalapítványnál a felsőoktatási intézményekben működő, tehetséggondozó műhelyek támogatását célzó pályázaton. Arra vállalkoztunk, hogy műhelyünk kötetterveit az április 26-tól december 15-ig tartó időszakban tehetséges hallgatók fokozott bevonásával készítjük elő kiadásra.

NKA-támogatás

2009. szeptember

Műhelyünk 2009 végén 500 000 Ft-os támogatásban részesült a Nemzeti Kulturális Alaptól. Az Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Szakmai Kollégiumhoz benyújtott pályázatunkban arra vállalkoztunk, hogy egy, a zenei hallás tárgykörét felölelő kiadványt készítünk. Olyan szöveggyűjteményt szerettünk volna felkínálni a magyar zeneoktatás, zeneelmélet és zeneesztétika számára, amely alapszövegek segítségével mutatja be e hazánkban rendszeres kutatást nélkülöző, tág és roppant változatos témát. Az eredeti elképzelés szerint összesen 21 német, francia és angol szöveg magyarítását terveztük. Bizonyos megfontolások és tényezők miatt azonban néhány tanulmányt és írást kihagytunk a kötetből. Ennek is köszönhető a gyűjtemény feszes szerkezetű, végső formája.

Névadás

2009. május

A (műfordítói) közösséggé formálódás természetes igénye együtt járt a névválasztás szintúgy természetes igényével. Tagjaink különféle irányokból, más-más egyetemekről, illetve más-más szakokról érkeztek (az ELTE Esztétika Tanszékéről, a Károli Gáspár Református Egyetem német, magyar és japán tanszékeiről, valamint a zenei felsőoktatásból), gyakran még személyesen sem ismerték egymást. Egy, a balatonfüredi Magyar Fordítóházban megrendezett mini-konferencia, valamint egy Friedrich Hölderlin és Hamvas Béla írói rokonságát kutató szeminárium nyomán merült fel a gondolat, hogy a két szerző hasonló címet viselő művei után neveztessünk – Hüperión Fordítói Műhelynek. Közösségünket a Károli Gáspár Református Egyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszéke fogadta be.

Kassner: Zenei írások

2008. szeptember

Első fordításkötetünk terve az ELTE Esztétika Tanszékén tartott szakfordítói szeminárium foglalkozásaiból született meg. Rudolf Kassner osztrák gondolkodó-író korai munkássága a nyelvi jelenségek, a stíluskérdések és a fordíthatóság dilemmájának olyan széles tárházát kínálta, hogy keresve sem találhattunk volna alkalmasabb szárnypróbálgató szöveget fiatalkori fő művénél, A zene moráljánál – ihletett, ritmikus prózában született írását egyéb zenei tárgyú esszéivel együtt rendeztük kötetbe.

Alapítás

2008. október

Az egykori Vivace Zenei Antikvárium (ma Bősze Ádám Zenei Antikvárium) könyvektől és kottáktól roskadozó, ritka kincseket rejtő polcai közt, fordítással és beszélgetéssel töltött őszi estén alakult meg fordítói műhelyünk. Sebtében megfogalmazott célkitűzéseink egyike az volt, hogy az általunk fontosnak tartott esztétikai, bölcseleti és szépirodalmi szövegek fordításelméletileg is megalapozott magyarítását készítsük el, és tegyük hozzáférhetővé az érdeklődő magyar olvasók számára.