​
Amikor a gyermeknevelésre gondolok, először az jut eszembe, amikor reggelente felkeltem a gyerekeimet. Szobáról szobára felkeltem őket, leveszem róluk a paplant. Azért két-háromszor rájuk kell szólni. Ha nem csinálják, akkor rájuk szólok, és mondom nekik, hogy „Mozginen, mert téle késinen ándre iskolá!”. A reggelit sokszor én csinálom. Reggeli feladat a gyerekeké, hogy egy kis rendet maguk után rakjanak, de legtöbbször én takarítok. Általában én szigorúabban beszélek velük, az apjuk szépen. Én viszem őket iskolába meg az apjuk is. Amikor én viszem őket, akkor ő vigyázik a kisebb gyerekre. Amíg főzök, akkor a kisebb a babakocsiban, a szobában van, hogy készen legyen az ebéd, amíg hazajönnek a gyerekek. 

Amikor gyerek voltam, minden megvolt, igyekszem, hogy amit kérnek, azt én is megadhassam nekik. Ezt tovább is viszem, a mai világban, amit meg tudunk adni a gyerekeknek, azt megadjuk. A szüleink mondták nekünk, hogy figyeljünk oda a tanulásra, én is ezt mondom nekik, hogy odafigyeljenek. Gyerekkoromban a házit egyedül csináltam, én leültem, nem is szóltam nekik, egyedül megcsináltam. Volt egy tanár, akitől féltem, mert szigorú volt.  Azért csinálta, hogy okosabbak legyünk. Belénk verte az okosságot. Számonkérte, amit meg kellett tanulnunk. Ha volt valamilyen bajom, a szüleim észrevették, de nem mindig volt, ha volt is, az osztálytársaimnak mondtam, nem akartam panaszkodni. Az én gyerekeim mindent elmondanak, mi is okosítjuk őket. Nagymama, nagypapa, mindig ők jártak nálunk. Hozta nekünk a pékséget, a nagy lekváros szerelmeslevélt (lekvároso kalácsi), meg bélest (táj bélesa). Gyereknevelésben nagyszülők nagyon sokat segítenek, a háztartásban is, ha segítségre van szükség. Ha ne adj Isten kórházba kerül a gyerek, papírokat kell kitöltetni, időpontot kell kérni, mindenütt ott van a nagymama. Ha gondunk támad, odafordulunk, és anyukám segít, tanácsod ad, megoldjuk. Én is sok időt töltöttem nagymamámmal, sokat keresgéltem vele házat, amikor el akartunk költözni.