Szerettek táncolni?

Réca: Igen, nagyon. 

Zsanu: Igen, a kedvencem. 

Mikor tanultatok meg táncolni?

Réca: 7–8 évesen már táncoltam. Nem magnó volt, az idős emberek kupáztak meg gitároztak az utcán. Közben daloltak is. Én is így tanultam meg táncolni. Sok idős asszony is táncolt. Esténként égett a tűz és körbeültek, gitároztak. Idős asszonyok, gyerekek és fiatalok együtt táncoltak. 

Zsanu: 6–7 éves koromban tanultam meg Sárika mamámtól, az anyaitól. Anyukám nem tud táncolni. Lehet ő nem akart, lehet nem vette figyelembe. Szereti hallgatni a zenét, de nem szokott táncolni. Az öcsém, Gyula ballagásán táncolt, de csak mert megkérte az öregebbik testvére.

Van neve a táncnak?

Réca: Van, de most nem jut eszembe…. 

Zsanu: Bokázás, kereszthágás. Jön magától, nehéz, kinek mi jön a lábára. A bokázás cipőben nehéz, mezítláb könnyebb. Az új stílusú bokázás, amikor előre megy a láb, utána fel, azt már nem tudom, de a lányaim igen. A mai fiatalok nem olyan zsúfoltan táncolnak, hanem olyan kedvesen, barátságosan, megadják a tiszteletet. 

A néptáncot figyeltem meg itthon, de leginkább Erdélyben. Számomra ezt jelenti az autentikus szó: régi, hagyományos, hiteles. Miben hiteles? Amiről szól: két ember viszonyáról. Semmi több. (Szabóné Balázs Bea)

Ki tud jól táncolni? Mitől jó egy táncos? 

Réca: A mozgástól, a lábszedés, ki hogy érzékeli a ritmust. 

Zsanu: Szórakoztat, mutassa magát, érdekessé teszi magát, valaki tanul tőle. 

A férfiaknak vezetnie kell?

Zsanu: Nem tudom, mi nők csak külön tanuljuk. Ha fiúkkal táncolunk, az másféle tánc.  

Miért szereted a táncot?

Réca: Imádom! Ez egy hagyomány, soha nem fogom elfelejteni. Anyukámtól tanultam. Magyar táncot, például csárdást is tudok táncolni. Apukámtól tanultam. Apukám családja magyarosabb volt. Anyukámék bőszoknyásak és kendőt hordtak. A gyerekeim közül Szilvi táncol, na ő a legügyesebben. De úgy, az örömtől hullanak a könnyeim, ahogy táncol. Mindenféle táncot tud. Mikor elkezd táncolni, előbb mindenki csak nézi. 

Zsanu: Mert bennem van, kicsi korom óta. Ha kicsi koromban hallottam a zenét, akkor mindig táncoltam.

A zenéhez nem igazán értek. De úgy gondolok az autentikus zenékre, hogy ha hallgatok archaikus zenéket, akkor azt megjegyzem, és ami attól eltérő, azt fenntartással kezelem. (Szabóné Balázs Bea)

Vannak szabályok a táncban?

Réca: Először is lassúbban bemegy a hölgy táncolni, és utána gyorsul a tánc. Ugyanúgy megy a férfi előtte táncolni. Én nem engedném meg, hogy a hátam mögé kerüljön! 

Zsanu: Persze, hogy vannak. A cigánytáncolás másabb, az szebb. A szűk szoknyában nem lehet táncolni, mert csúnya, de a pörgős szoknya másabb, jobban kiadja a mozgásod. Tudol benne pörögni, másabb a táncod, másabb a mozgásod. Figyelni kell, hogy el legyünk takarva, ne legyen kinn a dekoltázs, ne legyen trikó, ne legyél közel a férfihoz tánc közben. Egy férjes nő is táncolhat férfivel, ha megengedi a párja. Ha van egy fiatal csaj, és van barátja, és nem engedi, hogy táncoljon, akkor nem lehet. A kislányoknak meg van engedve, de 20–25 éves kor felett nem lehet. 

Mi a legkedvesebb táncos emléketek?

Réca: Húgomnál ballagás volt, édesanyám is ott volt. Anyukám is utólag táncolt; mert mikor öcsém meghalt, elhagyta a táncot. 

Zsanu: Mikor Melinda fia ballagott. Három napig ittam, táncoltam, alig aludtam. Ahány zene szólt, annyiszor öltöztem át. 24 éves voltam. Minden szám után átöltöztem. Az volt a mama kérése, hogy táncoljak. 

A múltból, ami megtartó erővel bír, hagyománnyá érett, mint a néptánc is. Érdemes arra, hogy tovább vigyük. Minket is megtart "az élet viharaiban". (Szabóné Balázs Bea)

Temetéskor van tánc?

Réca: Temetéskor nem táncolunk. Utolsó éccaka az ő kedvenc nótáját eljátsszák. Eltemetésig minden este virrasztás van. 

Zsanu: Temetéskor nem szokás táncolni. 

A gyerekeitek közül ki tud táncolni?

Réca: Az összes lány és az egyik fiú. 

Zsanu: Mindegyik gyerekem tud táncolni, mindent. Napsugár már máshogy csinálja a bokázást. Kristóf magyarosabban táncol. Szereti nézni, tanulgat, de neki magyar a barátnője. A Dáni viszont tudja.  

Felnőtt korotokban is tanultatok új tánclépéseket?

Réca: Nem, gyerekkorból maradt meg az összes tánc. 

Zsanu: Nem. A régi lépések mind megmaradtak bennem, fontos volt nekem. 

A tánc fárasztó is lehet…

Réca: Fiatalon nem éreztem. Letáncoltam egymás után három nótát fiatalon! A férjem ilyenkor mindig azt mondta: na, gyere csak, te öreg asszony! Táncoltunk. Akkor ott senki nem állhatott fel, csak ő meg én. 

Neked fontos volt, hogy a gyerekeid megtanuljanak táncolni?

Zsanu: Fontos volt. Az apjuk egyáltalán nem tud cigánytáncot. Adtam rájuk kis bőszoknyát, megmutattam nekik a lépéseket, a pittyengetést. Megmondtam nekik, hogy a fiúkkal máshogy kell táncolni. Napsugár elsős volt, Klaudi pedig óvodás.  

​