Ha az ünnepről van szó, a mai világba mán nem is veszik úgy figyelembe az ünnepeket, mert a péntek meg a szombat a buli. Vannak, akik a vallásuk miatt nem ünnepelik a karácsonyt. Van sok ember, aki nagyon készülődik az ünnepekre, bármelyik legyen, például mikulásnap, karácsony, húsvét. De a mai fiatalok jobban szeretnek menni diszkóba, vagy ha van fellépő, szabadtéri bulikba. Azt jobban szeretik.

Emlékszem, gyerekkoromban én mindig nagyon vártam a karácsonyt. Lehetett érezni a családban, milyen a szeretet meg az összetartás. Nekem az volt a legszebb szenteste, mikor a fát lehetett díszíteni. A nagymamám úgy készült, előtte disznót vágtak, tyúkokat, csirkéket, hurkát, kolbászt készítettek a nagyapámmal. Úgy, hogy tudjanak a hat gyereküknek adni, és ami nekik maradt, abból készültek az ünnepi finomságok. Nagymamámnak az volt a szokása, az első nap tyúkhúsleves és mákos és diós kalács, és a sültcsirkék. Azt mondták, a szárnyak szerencsét hoznak. Mindig megkérdeztem tőle. „Mama, minek ez a sok ennivaló?” Ő meg azt mondta: „Azért, hogy mikor jönnek a gyerekeim, meg legyen terítve az asztal sok finomságokkal, mindenki lakjon jól”. És volt töltött káposzta is. Összegyűltek a gyerekei, az unokái, mindenki ott volt, ettek-ittak, táncoltak, jól érezték magukat. Ez megmaradt nekem, és továbbra is így marad a családunkban. A cigányoknál a töltött káposzta és a vakaró soha nem múlik ki. Régebben másképpen éltek a cigányok, szegények voltak, de a szeretet és az összetartás megvolt.