Duj Dzséne – Ketten
Nyelvészeti Etnográfiai Folyóirat
Duj Džene – Two Together
Journal of Linguistic Ethnography
ISSN 3057-8493 (Print)
ISSN 3057-8639 (Online)
Kiadja a Ketháne: cigány–magyar közösség, Budapest és Tiszavasvári
A nyelvi részvétel előmozdítása a kollaboratív kutatás révén (OTKA K146393)
Published by the Kethane: Roma–Hungarian Society, Budapest and Tiszavasvári
Enhancing linguistic citizenship through participatory research (project reference: OTKA K146393)
A telepről először mint a várostól vasútvonallal elválasztott, zárt térről hallottam, és első saját tapasztalatom is térbeli jellegével áll kapcsolatban. Az a kérdés merült fel bennem, hogy valóban az-e az elsődleges, hogy ez egy fizikai tér? Hiszen az ott élők folyamatosan mozgásban vannak, a munka, iskola, bevásárlás, vagyis összességében a hétköznapi teendők állandó átjárást jelentenek a Széles utcát övező részek és Tiszavasvári többi része között. Egy kisebb településen, ahol mindenki ismeri egymást, tudjuk egymásról, hogy ki hol lakik. Én Szigetszentmiklóson nőttem fel, ahol a város különböző részeit az ott élők látták el nevekkel, és a helyiek körében ezekhez nem kellett magyarázatot adni, mindenki tudta, melyik hely „milyen”. Az a tudás, hogy a másik melyik részén lakik a településnek, önmagán túlmutató jelentést is hordozott.
A telep sokak otthona is, ahol gyerekek nőnek fel és családok alakulnak, amitől összekapcsolódik a hagyományokkal és múltról való emlékezéssel is. Látni, hogy az ott élők ismerik egymást, mert a család mellett folyamatosan helyet kap a közösséghez való tartozás is. A zártságban saját szokások jönnek létre, amelyeknek oda belépve a kívülállók is bizonyos szinten a részévé válhatnak. Ilyen tapasztalat volt számomra, hogy a telepen mindenki köszönt nekünk. Ez talán azért is lehet, mert ez egy olyan hely, ahova csak okkal megy kívülálló, keres, ismer valakit, ami egyből érdeklődést vált ki.
Fontos kiemelni a kilépés lehetőségét, vagyis a költözést. Itt jól látni, hogy a zártság nem csak fizikai térként fogható fel, hiszen a költözés elszakadást jelent a múlttól, hagyományoktól és családtól is. Az én tapasztalataimban a család szétszórtan él egy adott városban vagy akár az országban, és a költözés magába foglalja ugyan a közeli családtól való elszakadást, de a hagyományoktól való elszakadást nem. A telepnél a hagyományok szintén zártnak és még inkább helyhez kötöttnek látszanak. Az elszakadás pedig egészen más hiányokat teremthet, mint amiket én tapasztalhattam.
Ezek alapján a telep más-más jelentést hordoz egy ott élőnek, egy körülötte élőnek és egy idegennek, mert csak eltérő nézőpontokból szemlélhetjük azt.