1. szituáció: Egy roma nagymama és tinédzser unokája orvoshoz mennek, mert az unoka babát vár. A doktornő asszisztense egy fiatal roma hölgy. A találkozáson a résztvevők szembenéznek azzal a kérdéssel, hogy mi legyen a fiatal anya és a magzat további sorsa.
2. szituáció: A közmunkát kezelő irodában egy Széles úti cigány asszony nagyon szeretne azonnali megoldást nehéz helyzetére. Az elhúzódó beszélgetésre a sorban mögötte álló, szintén roma, de nem széles úti asszony türelmetlenül reagál.
A csoport kisebb egységekre bomlott, és kaptunk egy szituációs játékot. A mi csapatunk egy orvosi rendelőben zajló eseményt dolgozott fel. A szereplői egy magyar orvos, egy tanult roma asszisztens, egy 15 éves terhes roma lány, és a terhes lány nagymamája. Én kaptam a terhes fiatal szerepét. Igyekeztünk minél jobban feldolgozni ezt a témát úgy, hogy a roma nők a csoportban segítettek, mi lehetséges egy ilyen helyzetben. Végül egy olyan történet kerekedett ki belőle, ami engem is meglepett. Az orvos inkább csak hallgatott, és inkább a roma asszisztens kritizált és ítélkezett a korai terhesség miatt, és hogy nem vagyok még tanult ember, úgy, mint ő. Pedig szerintem neki végképp éreznie kellett volna a helyzet súlyát, és inkább támogatnia. Nem feltétlen abban, hogy tartsam meg a gyermeket, csak hogy ne érezzem magam elnyomva. És talán felajánlhatta volna, hogy találkozzunk a nagymama nélkül is. Mindketten, az orvos és az asszisztens is az abortuszt ajánlották, és egyedül a nagymama állt ki mellettem, és próbált védeni, és elmagyarázni nekik, miért akarom megtartani, és hogy bármi történik, ő segít nekem, és akár együtt, de felneveljük a gyermeket. Főként az asszisztens – aki egy egyetemet végzett roma lány volt – és a nagymama volt a két fő kommunikáló, de a végén úgy éreztem, ki kell állnom magamért, és határozottan megmondtam, hogy én szeretném a gyermeket, és kiviharzottam.
Először, mikor elpróbáltuk nagyon frusztrált a helyzet, hogy nekem ilyen szerepben kell lennem. Azt se tudtam, mit csináljak, mit mondjak. De miután beszéltünk róla a próba közben, meg ahogy jobban kezdtem belelátni szegény lány helyzetébe, inkább csak megsajnáltam a karakteremet. Egy 15 éves fiatal mégis mit tudhat még az életről. Az anyaságról. Még pár éve ő is gyermek volt. Persze a hagyományos kultúrákban, amelynek vonásait a roma kultúra jobban megőrizte, ez volt a szokás, ahogy én látom. Nem is gondolnak bele, hogy tényleg megértek-e erre a fiatalok. Hogy mivel is jár, ha gyermeked van. Hogy mit kéne neki megadni ahhoz, hogy boldog, nélkülözés nélküli élete legyen, és ne csak egy szerencsétlen gyermeke legyen, aki ugyanúgy, mint ő, nagy eséllyel, mivel ezt a példát látja és a nagymama is ezt a szokást támogatja, ezt a sablont fogja élni. Miközben az életben persze a család a legfontosabb, de mellette annyi jó dolog van, amiből nagy valószínűséggel kimaradna, ha ilyen fiatalon anya lesz. De persze ott motoszkált bennem a másik oldal is, hogy a lánynak tervbe volt, hogy elvégzi az iskolát. Rendes munkát akart végezni, és volt egy barátja/férje, aki támogatta és mellette volt, akár megtartja a babát, akár nem.
És itt jött bennem a kérdés, hogy akkor most mégis mi a jó út. Abortusz vagy sem? Egy ilyen helyzetben mégis mit lehet tenni? Elgondolkodtam, hogy vajon, ha én lettem volna ilyen helyzetben mit tettem volna? Őszintén nem tudom rá a választ. Persze sokan nem is értik, miért gondolkodik el az ember ilyenen, hogy 15 évesen megtartana egy gyermeket, de én ezután a kis szerepjáték után teljesen elmerültem ebben. Persze ha az ember reálisan nézi, egy 15 éves lány még nem kész az anyaságra az én szememben, hisz még szinte ő is gyermek. De ha véletlen mégis megtörténik vele, mit csinálhatna szegény? Ha tudja, hogy elég erős háttere van ahhoz, hogy boldog, biztos jövőt biztosítson gyermekének, ha mögötte állnak a szülei is és segítenék mindenben, vajon mi volna a jó vagy a helyes út?
