Duj Dzséne – Ketten
Nyelvészeti Etnográfiai Folyóirat
Duj Džene – Two Together
Journal of Linguistic Ethnography

ISSN 3057-8493 (Print)
ISSN 3057-8639 (Online)
Kiadja a Ketháne: cigány–magyar közösség, Budapest és Tiszavasvári
A nyelvi részvétel előmozdítása a kollaboratív kutatás révén (OTKA K146393)
Pont ott: kollaboratív etnográfia (MEC_N_148959)
Published by the Kethane: Roma–Hungarian Society, Budapest and Tiszavasvári
Enhancing linguistic citizenship through participatory research (project reference: OTKA K146393)
Othe: Collaborative Ethnography (MEC_N_148959)

KRE BTK Logó KRE BTK Logó NKFIH
« Vissza
Rézműves Krisztina – A megértés ereje


1. szituáció: Egy roma nagymama és tinédzser unokája orvoshoz mennek, mert az unoka babát vár. A doktornő asszisztense egy fiatal roma hölgy. A találkozáson a résztvevők szembenéznek azzal a kérdéssel, hogy mi legyen a fiatal anya és a magzat további sorsa.
2. szituáció: A közmunkát kezelő irodában egy Széles úti cigány asszony nagyon szeretne azonnali megoldást nehéz helyzetére. Az elhúzódó beszélgetésre a sorban mögötte álló, szintén roma, de nem széles úti asszony türelmetlenül reagál.


A foglalkozáson egy szituációs játékban vettünk részt, ahol romák és nem romák szerepet cseréltek. A magyar résztvevők roma szerepet játszottak, mi romák pedig magyar szerepet kaptunk. Az egyik jelenetben egy 16 éves terhes roma lány érkezett a nőgyógyászhoz a nagymamájával. Az orvost egy roma nő játszotta, én pedig az asszisztens szerepét kaptam. A karakterem egy félig magyar, félig roma származású, érettségizett nő volt. Az volt a feladatom, hogy lekezelően beszéljek a lánnyal és a nagymamájával, valamint próbáljam rábeszélni őket az abortuszra. Az orvos is ezt támogatta, viszont a lány meg akarta tartani a babát, és a nagymamája is mellette állt. A jelenet végére a lány nagyon kiborult a rá nehezedő nyomás miatt. Felállt, kiabálni kezdett, és azt mondta, hogy nem érdekli más véleménye, ő meg fogja tartani a gyermekét. A játék célja az volt, hogy jobban megértsük az előítéleteket, a társadalmi szerepeket és azt, milyen érzés lehet egy ilyen nehéz helyzetben lenni.

A feladat során sokat tanultam. Rájöttem arra, hogy nem szabad másokat elítélni a helyzetük vagy a döntéseik miatt. Megtanultam azt is, hogy ha segíteni szeretnék valakinek, akkor azt kedvesen és tapintatosan kell tenni, nem lekezelően. A szerepjáték segített megérteni, hogy attól még nem vagyok több vagy értékesebb másoknál, hogy esetleg magasabb az iskolai végzettségem. Azt is megtanultam, hogy nem szabad ráerőltetni másokra a saját véleményemet, vagy azt, amit én tartok helyesnek. Inkább meg kell próbálni megérteni a másik ember nézőpontját, döntésének okát, és támogatni őt abban, amit ő szeretne.

Szerintem a helyzetet békésebben is meg lehetett volna oldani. Az asszisztens és az orvos részéről jobb lett volna, ha nem bántóan és lekezelően beszélnek a lánnyal, hanem próbálnak nyugodtan és megértően közeledni hozzá. Ahelyett, hogy rá akarták volna erőltetni az abortuszt, inkább támogatást és segítséget ajánlhattak volna neki. Például elmondhatták volna, hogy ha úgy dönt, megtartja a babát, akkor számíthat segítségre a tanulásban vagy a gyermek körüli feladatokban. Szerintem a problémát részben meg lehetett volna előzni megfelelő felvilágosítással is. Sok családban, főleg a roma közösségekben, a szexualitásról nehéz nyíltan beszélni, ezért a fiatalok sokszor nem kapnak elég információt a védekezésről és a felelős döntésekről. Ha egy felnőtt időben őszintén és támogatóan beszélgetett volna a lánnyal ezekről a témákról, akkor talán jobban felkészülhetett volna, és könnyebben elkerülhette volna ezt a nehéz helyzetet.

Ha én kerülnék hasonló helyzetbe, tudom, hogy nagyon nehéz lenne szembenézni az emberek véleményével, az iskola kihívásaival és a csalódottsággal is, amit talán a hozzám közel állók éreznének. Olyan emberek, akik hisznek bennem és támogatnak engem. Szerencsére jelenleg nem vagyok ilyen helyzetben, és remélem, hogy a közeljövőben sem kerülök bele. A véleményem azért változott meg ennyire, mert rájöttem arra, hogy nem minden embernek adatik meg ugyanaz az élethelyzet vagy ugyanazok a lehetőségek. Sokszor nem gondolunk bele abba, hogy a saját szavaink mennyire fájdalmasak lehetnek mások számára. Amikor elképzelem, hogy valaki milyen nehéz érzésekkel élhet együtt egy ilyen döntés után, az engem is mélyen megérint.

Hiszek abban, hogy a szeretett emberek valamilyen formában tovább élnek bennünk. Ezért különösen közel áll hozzám az egyik kedvenc idézetem az Egy kis élet (A Little Life) című könyvből: „Lehet, hogy ő az a felhő, az a hullám, az eső, a köd. Nemcsak az van, hogy meghalt és hogyan halt meg, hanem az is, hogy mit hitt, amikor meghalt. Ezért igyekszem kedves lenni mindenhez, amit látok, és mindenben, amit látok, őt látom.”

Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Minden jog fenntartva © 2023-2026.
Károli Gáspár University of Budapest Faculty of Humanities and Social Sciences
All rights reserved © 2023-2026.