​Szerkesztőségünk, azaz részvételi kutatócsoportunk szerzett már némi rutint. Havonta, esetenként kéthavonta találkozunk két délután erejéig. Ez a néhány közös délután az elmúlt félévben elég volt ahhoz, hogy a munka meginduljon: a csoport tagjai gyakorlottan kerestek témát, egyeztették egymással, ki miről kíván írni, merre keresgél ihletet. Egy hónappal később mindenki hozta saját írásait, felolvastuk ezeket egymásnak. A következő havitalálkozóinkon pedig már az írásokkal kapcsolatos részletekről egyeztettünk. Ennél azonban sokkal több munka van a folyóiratban.A szerzők interjúalanyokat kerestek, beszélgetéseket folytattak másokkal a folyóirat aktuális témájáról. Vagy éppen saját maguk gondolkoztak napokon át az írásról – annak elkészülte előtt és után is. Mindannyian sok-sok etikai kérdést mérlegeltünk: leírhatjuk-e, amit éppen írunk? Így írhatjuk-e le, vagy másképp kellene? Át kellene-e írni, mert megbántunk valakit? Nem ártunk-e magunknak vagy másoknak? Kimondhatjuk-e tényleg, amit gondolunk? Mi az, amit nem írhatunk le? Jó-e, amit írtunk, amit csinálunk, hová fog ez vezetni? Ezekkel a kérdésekkel szerkesztőségünk minden tagja szembesül, és közös találkozásainkon immár emiatt vagyunk híján az időnek: annyi etikai kérdés merül fel, hogy nem győzzük átbeszélni őket.Ennek a közös és egyéni gondolkodásnak a nyomait olvasóink fellelhetik második számunk szövegeiben is.

Közösségünk egyetemi hátterű résztvevői eközben erről a munkáról és a mögötte lévő szerteágazó etikai, módszertani dilemmákról a tudományos közösség számára is beszámolnak. Még 2024 februárjában megjelent egy angol nyelvű cikkünk, amiben azt tekintettük át, hogy szerkesztőségünk helyi tagjai hogyan kapcsolódnak Tiszavasvári más polgáraihoz: a közös munka során felhangosodó vélemények hatnak-ea városban cirkuláló egyéb véleményekre (Heltai János Imre & Tarsoly Eszter 2024. Local participants and uninvolvedcitizens: Life beyond participatory research [’Helyi résztvevők és a kutatásba nem bevont polgárok: Élet a részvételi kutatáson túl’]. Journal of Multilingual and Multicultural Development.https://doi.org/10.1080/01434632.2024.2311713). Két további angol nyelvű publikációt is készítünk. Ezek egyike a közös munkánk során felmerülő kutatásetikai kérdésekre, a másik pedig a térhasználat (például a városi terek) és a hatalmi viszonyok összefüggéseire fókuszál.

Elkészült folyóiratunk online verziója is, ez az alábbi címen érhető el:https://btk.kre.hu/linguisticethnography/. Látható, hogy a honlap neve angol nyelvű, és hogy az írások egy részét angol nyelven is megjelentetjük. Azt reméljük, hogy közös munkánk nemzetközi figyelemre is számot tarthat. A szélesebb körű érdeklődés ugyanabból eredhet, mintami a legtöbb etikai dilemmának is forrása: együtt dolgozunk romák és nem romák; szerkesztőségünk háromosztatú (helyi nem roma résztvevők; helyi roma résztvevők, egyetemi hátterű, néhány kivétellel nem roma résztvevők). Vannak nemzetközi példák arra, hogy egy egyetemi kutatócsoport összefog egy nehéz helyzetű, kisebbségicsoport tagjaival. Nem tudunk azonban olyanról, hogy egy ilyen együttműködésbe olyan helyieket is bevontak volna, akik a többségi csoporthoz tartoznak. A mi munkánk lényege, hogy nem pusztán a kisebbségben lévő csoport tagjait kívánjuk abban segíteni, hogy amit el szeretnének mondani, azt a többséghez tartozók meghallják. Ehelyett a kisebbségben és többségben lévő csoportok tagjait hívjuk párbeszédre.Így meghallgatjuk minden helyi hangját, egymást erősítjük: a nehéz helyzetű roma polgártársainkat támogatjuk, de ahelyett, hogy a helyi többségben ellenséget keresnénk, őket is bevonjuk. Mindenki a saját háza előtt söpröget. A változást így nem egyedül a többség vagy nem egyedül a kisebbség hozzáállásának megváltozásától, hanem a párbeszédtől várjuk. 

Folyóiratunk második számának fókuszába a megélhetés kérdései kerültek. Szerkesztőségünk tagjaia munka világában szerzett saját tapasztalataikról számoltak be, azokra reflektáltak. Számunk meghívott szerzői a Kerekesné Lévai Erika által útjára indított, roma lányokból álló önképzőkör tagjai. A fiatalok egyrészt jövőbeli terveikről, másrészt eddigi tapasztalataikról írtak.  Az írásokat tematikus egységekbe, rovatokba szerveztük. Munka a másikért, munka a megélhetésért című rovatunk írásai azzal foglalkoznak, hogy hol, hogyan és hányféleképpen ér össze a közösségért, a „jó” célért végzett önkéntes munka és a napi betevő megszerzésének kényszere. Új utakon a munka világában című rovatunk írásai a munkakezdésre való készülésről szólnak,illetve munkavállalói életutak egy-egy részletét mutatják be. Mivel szerkesztőségünk legtöbb tagja nő, külön rovatot szenteltünk az őket különösen is érintő kérdéseknek és nehézségeknek. Ez a rovat a Nehéz mindennapok címet kapta, és olyan írásokat tartalmaz, amelyek bemutatják, hogy időnként milyen áldozatokat kell hozni egy-egy család megélhetésének biztosításáért.Egyik rovatunk kifejezetten a roma emberek sorsára koncentrál. Bár az írások egy kivétellel magyar nyelvűek, a rovatnak mégis romani nyelvű címet adtunk: Búcsi te keren (’dolgozni, munkát végezni’).Az ide sorolt szövegek között vannak olyanok, amelyek a romák új munkahelyeken való helytállásáról szólnak, és vannak, amelyek bemutatnak olyan életutakat, amelyek a közmunkától a munkaerőpiacra vezettek. Külön rovatba tettük Közös munkahelyek címmel azokat az írásokat, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan találkoznak romák és nem romák a munkahelyeken, mi nehezíti meg a közös nyelv megtalálását, és hogyan értenek végül szót. Néhány írást és videónapló-bejegyzést pedig csak az online változatban tekinthetnek meg az érdeklődők. Szerkesztőségünk 2024. december 10-én kerekasztal-beszélgetést is szervezett a megélhetés kérdéseiről. Ez a beszélgetés azért volt izgalmas, mert olyanok is hallatták hangjukat, akiknek erre máskor kevésbé van, vagy nincs lehetősége. Folyóiratunk második száma tartalmaz néhány, erre a beszélgetésre vonatkozó reflexiót. Ezeket a Dialógus című rovatba gyűjtöttük össze.

A szövegek tartalmi értelmű, kettős lektorálását szerkesztőségen belül végezzük el – mindenki szövegét legalább két másik kutató látja, értékeli. Ezután a szerzővel történő egyeztetés következik, így nyerik el a szövegek végső formájukat. Az írásokat helyesírási és tipográfiai szempontból szigorú, szintén szerkesztőségen belüli lektorálásnak vetettük alá. A romani nyelvű szöveg esetén külső nyelvi lektor (Dr. Lakatos Péter, HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont) segítségét is igénybe vettük. Ellentétben az első számunkban követett gyakorlattal, ezúttal nem változtattunk azonban a szövegeken stilisztikai szempontból, és úgynevezett nyelvhelyességi szempontokat sem érvényesítettünk a szerkesztői-lektori munkák során. Ezt annak érdekében tettük, hogy mindenki minél inkább a saját hangján szóljon-szólhasson a tiszavasváriak közösségéhez és a szélesebb nyilvánossághoz. Szerkesztőségünk nem tiszavasvári tagjai körében egységes álláspont, hogy a résztvevők egyéni hangját kifejező (általában nem sztenderdként azonosított) nyelvi gyakorlatok nemcsak szóban, de írásban is közvetíthetők és közvetítendők.