​A Széles úti közösségi ház „széthordásáról” is volt szó a beszélgetésben. Nem a cigányság hibája az, hogy ez lett a közösségi ház sorsa. Addig, míg volt gondnoka, és míg voltak ott programok, senki nem nyúlt hozzá. A gyülekezeti alkalmakat ott tartottuk 10 évig. Mi takarítottuk, a szemetet összeszedtük a ház körül. Volt olyan, hogy a tagok ki is festettek bent és kívül is. Nagyon soknak volt segítség, amikor volt lehetőség fürdésre, mosásra, a gyerekeknek tanodák és programok voltak. Mi vigyáztunk rá addig, míg ott voltunk. Egy idő után nem folyt semmi program, csak a népkonyhai ételosztás, de a gondnokságot ekkor is mindig kértük, hogy legyen valaki, aki éjjel is ott van. Miután bezárt a közösségi ház, voltak, akik kárt okoztak benne. Mi a legtöbben próbáltunk vigyázni rá, de sajnos fiatalok egy csoportja ezt csinálta, és mi nem tudtunk semmit tenni ellene.