Elsősorban is végezzék el az iskolájukat, legyen szakmájuk, hogy el tudjanak helyezkedni az életben, és ne közmunkában dolgozzanak, hanem a szakmájukban. Sokat is szoktunk beszélgetni velük erről az apjukkal, hogy először a tanulás, az önbecsülés és mások felé a tiszteletmutatás. Istennek hála, a lányomnak sikerült elvégeznie az iskolát, van egy szakmája és abban is dolgozik. Mert hiszen nekünk, romáknak nagyon nehéz munkát találni, hiába megvan hozzá a képesítésünk. A fiaimnak is szoktam mindig mondani, az első az iskola, meglesz a szakmájuk, megszerzik a jogosítványt, és ha már dolgoznak, tudják majd alapozni a jövőjüket az életben, és mi próbálunk nekik segíteni ebben. Mert ugye a mai világ nem olyan hála Istennek, mint régen, hogy 16–17 évesen ott kellett hagyniuk az iskolát és dolgozni kellett menni, mert már családot alapítottak és valamiből meg kellett élniük. De persze akkoriban csak a férfiak dolgoztak, mezőgazdaságban, téglagyárakban, ládagyárakban. Asszonyok közt nagyon ritka volt, aki dolgozott.Ha igen, akkor is csak a falvakban magyar asszonyoknak, házimunkát csináltak, pl. tyúkólat meszeltek, kukoricát morzsoltak, krumplit kapáltak stb. De persze evvel nincs is semmi baj vagy szégyellnivaló, mert ez is valamilyen szinten egy kis segítség volt a családnak és azoknak is, akiknek segítettek, vagyis dolgoztak. Hiszen ma is, ha úgy van, megkérik a gyermekeimet vagy az apjukat a szomszédok, vagy van úgy, hogy ők kérdezik meg, hogy van-e valami munka; azt szívesen megcsinálják. pl. favágás vagy fűnyírás.