Ez a kép csendes, sötét, megnyugtató. Megvan benne a szépség. Homályos, de sokszínű: kék, fehéres sárga, fekete, arany. Sötét, de megvan benne a fény.Az életünket is ez jellemzi.

Alul mintha víz lenne, mintha tükröződne a nap a tengeren. Mintha egy sziget lenne ott. Az a fény segít minket elvezetni.

Az angyal, aki a képen látszik, mintha ülne, vagy várna valamire. Olyan, mintha bús lenne, lefelé hajtja a fejét. Várja, hogy a mi álmaink beteljesüljenek. Biztogat minket.Azért bús, mert több ember, sok ember, nem érte el a célját. Szakmája nem lett. De olyan, mintha hirtelen kivilágosodna. Ahogy az angyal megjelenik, nagyon pici fekete van. Minden rosszban van valami jó. Hirtelen kivilágosodik, elmegy a rossz, egy fény világít, és megnyílik az út. Például amikor valaki meghal. Vártuk a jót, a jót, a jót, és egyszer mindig eljön a jó.

Nem olyan szép a telep, mégis van benne valami szépség. Eleinte megkezdjük az iskolát, és félelmetes. De van egy fény, ami jelképezi a jövőnket. Szociális gondozónak tanulni eleinte azt hittük lehetetlen, mert messze volt, sok a gyaloglás, főleg a nagy melegben. És ezért más szakmát választottunk. Divatszabónak és kisgyermek-gondozónak tanulunk. Nincs olyan, hogy lehetetlen, és megoldottuk.  A fény nekünk ezt jelképezi.Bízunk az angyalunkban, ami az égen van. Biztogat minket, hogy elérjük az álmainkat.