Az általunk készített cikk egy szociolingvisztika kurzus keretein belül készülhetett el, mivel a Duj Dzséne– Ketten c. nyelvészeti etnográfiai folyóiratból olvastunk cikkeket, és úgy éreztük, hogy szeretnénk mi is a folyóirat részei lenni. 

Romának lenni ma annyit tesz, mint küzdeni magunkkal és a környezetünkkel: az álmainkért és az odáig vezető úton. A folyóirat számtalan szövege hangsúlyozza az érzelmi nehézségek okozta gátat, melyek sok esetben fizikai vagy oktatási problémákkal párosulnak. A szegénység és a kitörési vágy kellő szorgalommal felülmúlhatja a korábban elszenvedett sérelmeket, azonban az őszinteség és az áldozatra kész magatartás meghozza gyümölcsét. Számunkra, egyetemisták számára a folyóirat látleletet nyújt a legkülönbözőbb kihívásokra adott reakciókról. Emlékeztet minket arra, hogy a legrosszabb helyzetből is van kiút, és ezzel értékrendünk tovább alakul. Érdemes tennünk másokért saját magunk háttérbe szorításával? Megéri nélkülöznünk? Korántsem mérhetjük ezeket kvantitatív mérőszámokkal. Annyi bizonyos, hogy összefogással és elhatározással valamennyi cél megvalósítható. „Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában” – Jókai Mór.

Egy ilyen folyóirat segíthet, hogy a roma emberek történetei végre nagyobb figyelmet kapjanak, és párbeszéd induljon a romákról és romákkal – nemcsak egymás között, hanem a többségi társadalommal is. A hitelesség kulcsfontosságú: ha valódi tapasztalatokat mutat be a folyóirat, elkerülve a sztereotípiákat, akkor tényleg változást hozhat. Egy nem roma számára kihívás lehet erről a témáról beszélni anélkül, hogy rasszistának tűnjön. Az őszinte érdeklődés és a nyitottság segíthet, ahogy az is, ha az egyéni történetekre figyelünk, nem általánosítunk. Egy roma egyetemista sok párhuzamot találhat a saját életével: az előítéletekkel való küzdelmet, a bizonyítási vágyat vagy a beilleszkedés nehézségeit. A lap így nemcsak láthatóvá teszi a roma közösség tapasztalatait, hanem erőt is adhat azoknak, akik hasonló utat járnak be.