Duj Dzséne – Ketten
Nyelvészeti Etnográfiai Folyóirat
Duj Džene – Two Together
Journal of Linguistic Ethnography
ISSN 3057-8493 (Print)
ISSN 3057-8639 (Online)
Kiadja a Ketháne: cigány–magyar közösség, Budapest és Tiszavasvári
A nyelvi részvétel előmozdítása a kollaboratív kutatás révén (OTKA K146393)
Published by the Kethane: Roma–Hungarian Society, Budapest and Tiszavasvári
Enhancing linguistic citizenship through participatory research (project reference: OTKA K146393)
Hogy mit szeretnék a várostól én és még rajtam kívül nagyon sok ember? Szeretném, hogy ha együtt tudnánk élni mind, a roma és magyar emberek. Jó lenne, hogyha nem lenne ez a megkülönböztetés, hiszen a roma emberek közt is vannak olyan emberek, akik dolgosak, szorgalmasak és családcentrikusak. Ne a külső és a cigány származás láttára ítéljük el az embereket. Szerintem úgy az igazságos, hogy ha közebbről megismerjük egymást, és nem csak látásrol ítéljük el az embereket. Sok minden a neveléstől is függ, ki hogyan neveli a gyermekét. Engem anyukám mindig arra tanított, hogy tiszteljem a nálam idősebb embereket. Erre lenne is egy példám.
A helyszínt nem szeretném leírni, de azért elmesélem a sztorimat, mert volt benne rossz érzés is, de amit a végén hallottam, az nagyon jól esett nekem. Azon a bizonyos helyen, ahol én voltam, nagyon sokan álltak előttem a sorban. Egy idős néni a lányával utánam jött be, és amikor én következem volna, akkor ő hamarabb ment, mint ahogy következett volna. Ezért én nem is szóltam neki semmit, mondtam, hogy persze, nyugodtan. De míg a sorban várakozunk, kint a tulajdonos szedte a portáján körül a szemetet, és erre a néni azt mondta, minek szedi össze, azért van a cigány, hogy összeszedje. Nekem ez nagyon rosszul esett. A várakozás közben már én következtem volna, de az idős néni akkor elkezdett menni a pult felé. Mondtam is neki, nyugodtan, én ráérek. De ami nagyon jól esett nekem, az az volt, hogy a lánya elnézést kért tőlem. Akkor úgy éreztem, hogy több ilyen kellene erre a világra, aki igenis elfogadja a roma embereket.
Hisz nem mindenki egyforma, vannak jó és rosszak is. De nem lenne szabad egy kalap alá venni minden roma embert. Először ismerjük meg azt az illetőt, és ha úgy van, nyugodtan alkothat róla véleményt, de míg nem ismerjük azt a bizonyos embert, csak látásra íteljük meg, na az nem mindegy. Ember emberek fölött nem ítélkezhet, csakis Isten Ítélheti meg az embereket. Jó lenne, ha tudnánk egy közösségben élni, mivel egy városban élünk. Nagyon sok magyar ismerősöm van, munkatársam, és kijövök velük, ők is velem. Megbíznak bennem, és nagyon jól esik nekem az a bizalom, amit tőlük kapok romaként. Nekem semmi problémám nincs az emberekkel. Attól, hogy roma származásúak vagyunk, vannak, akik tudnak kulturált módon viselkedni. Én csakis azt szeretném elérni, hogy akik dolgos és normális viselkedést mutatnak romaként, azt ne általánosítsák. Ismerjük meg egymást és tudjunk együtt élni a mi kis városunkban.