Hát úgy, hogy ha van egy olyan, akinek segítségre van szüksége, akkor én szívesen segítek, ha tudok. És én azt már meg is tettem, nem egyszer, nem kétszer, például amikor főzök, és látom, a szomszéd éhes, akkor átviszem neki. Vagy jönnek hozzám kérni, bármit adok, ha van. Ha van olyan, hogy beteg, és szüksége van pénzre, hát mennyit tudok adni, szívesen adok, de azért ne legyen szüksége soha senkinek. Például volt már olyan is, hogy a boltba álltam sorba, és magyarral, és hiányzott neki 200 forint. Három magyar állt előttem, senki nem adott neki. Én a harmadik sorból mentem át és odaadtam. Csak bámultak, mert én magamra is gondoltam, ha én lennék a helyében, milyen lenne, ha engem is kisegítene valaki.

Tehát jó adni és kapni. Jó érzés és azt nem lehet elfelejteni. Mert az ember nem tudja, hogy mi van előtte, és mi vár rá. Aki el van esve, fel kell állítani, nem kell ott hagyni, nem kell elkerülni. Az emberek egymásra jó, ha odafigyelnek, de a mai világban ezt nem sokan teszik meg, és az ember soha ne felejtse el azt, honnan jött és miből kerekedett fel. Erről ennyit tudok, ezt azért írtam le, mert szavakba nem tudom elmondani.