Érdeklődéssel vártam a kerekasztal beszélgetést, melynek témája volt a roma lakosság munkavállalási lehetőségei a helyi munkaerőpiacon. Valamennyi résztvevő hozzászólásából kitűnt, hogy tisztában vannak ezzel a problémával, és őszintén keresik a megoldási lehetőségeket. Szóba került, hogy a roma férfiak mobilabbak, könnyebben találnak munkát a környező településeken, esetleg Budapesten, vagy akár külföldön. A nők helyzete a család, a gyereknevelés szempontjából sokkal nehezebb. Számukra részmunkaidős foglalkoztatás lenne megfelelő, de erre kevés lehetőség van. A városvezetés tervei között szerepel egy konkrét munkahelyteremtés, de ez csak a munkára váró nők töredékét tudná foglalkoztatni. A szociális munka területén felmerült az otthoni idős gondozás lehetősége, de ehhez még nincs meg a kellő bizalom, és elfogadás a nem roma lakosság részéről. A polgármester asszony távolabbi terveiben is szerepel a munkahelyteremtés, közösségi, kulturális terek kialakítása a fiatalok itthon tartása érdekében, bár ennek megvalósításához idő kell.

A résztvevők szavaiban egyértelműen fogalmazódott meg az iskola, a tanulás szerepe. A szakképzésben elsajátíthatók a piacképes, illetve a hiányszakmák, de többen is rávilágítottak a fiatalság motiválatlanságára. Megjelent a család, a szülők felelőssége is. Ebben nem tettek különbséget a roma, illetve nem roma fiatalok között. Megfogalmazódott a diplomás romák hiánya, ami motivációt, életcélt jelentene a felnövő generációknak.

A közönség soraiban helyet foglaló romák komoly figyelemmel hallgatták a beszélgetést, és szinte sugárzott róluk az öröm, hogy az ő életük, boldogulásuk okán itt, előttük osztják meggondolataikat a meghívott vendégek. Személyesen élhették meg, hogy fontosak a városnak. Az egész beszélgetés alatt jó volt érezni azt, hogy a roma emberek problémái a jelenlévők számára nem képezik különálló részét a város életének, hanem szerves egységet alkot az élhető, fejlődő Tiszavasvári megteremtésében.