A TELSE (Tiszamenti Emberek Lelki Segítő Egyesülete) Szociális Szolgáltató szakmai vezetőjével rokoni kapcsolatban állok, így nem volt nehéz meghívni egy barátságos, de komoly témájú beszélgetésre. A TELSE, ahogy a legtöbben ismerik és emlegetik, sérült, fogyatékos, szenvedélybeteg, illetve krízishelyzetben lévő emberek ellátásával foglalkozik. Első kérdésemmel rögtön a tárgyra tértünk. Azt szerettem volna megtudni, hány roma származású embert foglalkoztat, és milyen felvételi eljárást követően került sor a foglalkoztatásukra. Elmondta, hogy a tizenhárom szakdolgozóból öt roma származású. A romák foglalkoztatása két kivétellel nem szokványos állásinterjú alapján történt, hiszen három fő az alkalmazása előtt nappali ellátott volt az intézményben. Ők hárman részt vettek a fejlesztő foglalkoztatásban, végeztek kerti munkát, kézműves tevékenységet, dolgoztak a varrodában. Közben fokozatosan szocializálódtak a munka világához. Megszokták a pontos munkakezdést, alkalmazkodtak a munka által megkívánt szabályokhoz, képesek lettek közösségben dolgozni. Már ekkor megmutatkozott szociális érzékenységük, toleráns viselkedésük. Ellátottként nem volt megfelelő iskolai végzettségük. Egy fő óvodai dajka végzettséget, egy fő pedig szociális gondozó végzettséget szerzett. Egy fő közmunka program keretében más munkahelyen vállalt munkát, majd visszatért a TELSE-be, akkor már szociális gondozó végzettséggel. Mivel már ismert volt a munkához való pozitív hozzáállásuk, először a szociális törvény szerinti fejlesztési díjjal álltak munkába, majd átkerültek a munka törvénykönyve szerinti munkaviszonyba. Egyikük leérettségizett, és jelenleg munka és család mellett a szociális és rehabilitációs szociális gondozó szakot végzi. Egy roma származású dolgozó pedagógiai asszisztens végzettséggel, egy pedig szociális gondozói végzettséggel állásinterjú alapján nyert felvételt.
Kíváncsi voltam, hogyan zajlik az interjú, hogyan győződnek meg arról, hogy a jelentkezők megértették-e, mi az elvárás a munkakör betöltéséhez. Megtudtam, hogy teljesen szokványos módon történik a beszélgetés, megmutatják a jelentkezőknek a munkavégzés helyét, majd egy régi dolgozó mellett eltöltenek egy napot. Ezután próbanapra kerül sor, és ezt követően munkába állhatnak. Természetesen a 3 hónapos próbaidő itt is érvényes. Volt olyan roma származású jelentkező, aki néhány nap után nem vállalta tovább a munkát, de a jelenlegi 5 dolgozó közül egy már 17 éve, kettő 3 éve folyamatosan és megbízhatóan dolgozik, ketten pedig néhány hónapja álltak munkába.
Szerettem volna hallani arról, mi a tapasztalat a roma dolgozók munkahelyi közösségbe való beilleszkedésével, illetve megbízhatóságával. Örömmel értesültem arról, hogy a roma dolgozók beszélgetőtársam szerint is ugyanolyan értékes munkát végeznek, mint bárki más, aki ebben a munkakörben dolgozik. A munkaidőt betartják, tudnak önállóan dolgozni. A munkatársi közösségbe beilleszkedtek, nem húzódnak külön a nem roma társaiktól. Elmondják problémáikat, és segítenek is egymásnak. Vállalnak helyettesítést, illetve nem kötelező feladatokat is elvégeznek. Származástól függetlenül valamennyi dolgozóra érvényes, hogy ha magatartásukkal sértik, vagy megkárosítják az ellátottakat, vagy egymást, az a munkaviszonyuk felmondásához vezethet. Ilyenre volt példa nem roma származású dolgozó esetében.
Azt is szerettem volna megtudni, hogy az ellátottak, illetve hozzátartozóik hogyan viszonyulnak a roma dolgozókhoz. Az ellátottak elfogadják a roma dolgozókat, együttműködnek velük, nem tesznek különbséget roma és nem roma között. Az ellátottak között is van roma származású, és ez sem okoz problémát. A hozzátartozók esetében előfordult már, hogy szóvá tették, bizalmatlanságot érzékeltettek a roma dolgozó láttán. Őket biztosítani kellett, hogy valamennyi dolgozó, roma és nem roma ugyanolyan szakértelemmel, elfogadóan és segítőkészen látja el a rábízott emberek körüli feladatokat. Még nem fordult elő, hogy roma dolgozó miatt máshová vitték volna a jelentkező klienst.
Végül azt is megkérdeztem, előnyben részesíti-e a munkára jelentkező nem roma jelentkezőt a romával szemben. Nagyon határozott választ kaptam. Elsősorban a szakirányú végzettség számít. A rátermettség, a sérült, segítségre szoruló emberek ellátásához szükséges szociális toleranciára való alkalmasság pedig akár már a próbanapon, vagy a 3 hónapos próbaidő alatt kiderül, akár roma, akár nem roma jelentkező esetében. A beszélgetésünk azzal a megállapítással zárult, hogy elfogadó, segítő környezetben a valóban dolgozni akaró, szabályokhoz alkalmazkodni tudó, együttműködő munkavállaló akár roma, akár nem roma, jól érezheti magát a munka világában. A romák esetében viszont sokkal nagyobb szociális érzékenység szükséges a munkáltató részéről, mert ezeknek az embereknek sokszor lelki támogatásra, emberi értékeiket megerősítő reális értékelésre is szükségük lehet.
