​

Valamikor közmunkán dolgoztam, de viszont leszámoltam, mert kevés volt a fizetés, és úgy gondoltam, hogy ha tiszavasvári intézménybe megyek dolgozni mint takarítónő, lehet, hogy jobb lesz valamennyivel. Tévedtem, igaz csakis közmunkabérrel dolgozhattam. Nem volt más választásom, elálltam dolgozni mint takarítónő. Majd egy reggel a párom, Bandi azt mondta nekem, hogy vállalkoznak, megyen dolgozni. Én erre megkérdeztem tőle, és hova mégy dolgozni? Ő mondta nekem, hogy hová. Mondtam neki: Micsoda! Hova? Mit dolgozol ott? És elmondta nekem, hogy a húsiparban fog dolgozni. Megdöbbentem. Mondtam magamban, húsiparban? Hogy? Mit? Nem értettem az egészet. Mikor hazaért a munkából, én már rég hazaértem a munkából, és kérdezősködni kezdtem, milyen a munkahely, mit csinálsz, és így vágyakozás volt bennem, érdekelt nagyon. És egy nap azt mondtam neki, hogy kérdezze meg, hogy én mehetek-e oda mint betanított munkás. Nagyon örült neki, hogy látta, hogy érdekel engem, és mikor hazaért ismét a munkából, azonnal jó hírt kaptam: igen, azt mondta, mehetek dolgozni. Én elmentem a munkahelyemre, és közös megegyezéssel elhagytam a munkahelyem. És hétfői nap mentem az új helyre. Mikor odaértem, nagyon fura volt az egész, Olyannak tűnt nekem, mint egy iskola. De mikor beértem az üzembe, fura volt minden. Jött a soron a munka, csak néztem, ki mit csinál, jó volt! Lassanként minden műveletet betanítottak. És így a végén minden műveletet tudtam, kivéve egyet, azt a párom tudja elvégezni.  Most én a sor végén vagyok, minősítőként dolgozom. Ugye nekem kell ellenőriznem a többiek munkáját a sorról. Ha valami nem egyezik, leszedem a pályáról. 

Szeretem a munkámat, szeretem a munkatársaim. Ők is úgy vannak vele. Szeretem a műszakvezetőt. aranyos, kedves. Vegyesek a munkatársaim, romák, magyarok, kedvesek és segítők. Igaz, hogy a korai kelés néha fáraszt. 2:30-kor kelünk, de megéri. Bízok benne, hogy sokáig üzemel. Soknak ajánlottam a munkahelyet, tényleg megéri ott dolgozni, kedvesek az emberek, őszinték. Fontos, hogy megértés van egy munkahelyen. Én ezzel befejezem kis beszédem.