​

Tündike és a fia, Benedek Tiszavasvári bűdi részén él. A Tündike családja dédszülőkig visszamenőleg ezen a részen élt. Zenész család volt minden felmenője, bőrük színe fehér volt, cigány nyelvet nem beszéltek, és cigány viseletben sem jártak. Mégis cigánynak nevezték őket. Benedek, a Tündike fia cigánysága mellett még afrikai örökséggel is rendelkezik, édesapja Sierra Leone-be való, s mint ilyen, igazi kuriózum származás tekintetében. Benedeket óvodás kora óta ismerem, hiszen abba az óvodába járt, ahol dolgoztam, sőt, nagycsoportosként az én csoportomba járt, így volt szerencsém őt felkészíteni az iskolai életre, ami, mint kiderült, a származása miatt nem is volt olyan egyszerű.

Tündike! Ön minek vallja magát, cigánynak vagy romának? Élete során érzett-e valaha kirekesztettséget vagy megkülönböztetést a származása miatt?

Cigánynak vallom magam. A külsőmön is látszik egyébként is, hogy cigány vagyok. Nekem már az óvodában kezdődött a megbélyegzés, mert én jártam óvodába. Abban az időben – a nyolcvanas években – még nem igazán jártak roma gyerekek óvodába. Nekem a szüleim dolgoztak, anyukám Hajdúviden a baromfifeldolgozóban, apukám meg a SZÁÉV-nél, egy építőipari vállalatnál. És ott ugye már elkezdődött, hogy nem voltak barátok, barátnők, nem játszottak velem, ki voltam közösítve. Csak én még akkor úgy gyerekként nem tudtam, hogy miért. Rajtam kívül volt még egy roma lány és egy roma fiú, de ők ritkán jártak óvodába. Akkor még a régi épületben volt az óvoda, ott, ahol most a posta van. Az óvónők közül egy óvónő, az nagyon megmaradt bennem. Ő még a gyűrűjét is felhúzta az ujjamra. A többiek nem igazán foglalkoztak velem. Aztán az iskolában már jöttek ezek a dolgok – a kirekesztés meg a megbélyegzés. 

Mit érzett ezekből a dolgokból, hogy megbélyegzés, kirekesztés, egy kalap alá vevés?

Eleinte semmit, mert kicsi voltam, meg nem igazán értettem az egészet.Aztán, ahogy az ember idősödik, akkor úgy rájön dolgokra. Az osztályok is meg voltak különböztetve. Az „A”-sok voltak az úgymond elit osztály, a „B” meg az inkább szegényebb családokból és a romákból állt össze. De még az én időmben nem volt ennyi roma gyerek az iskolákban, mint most, hogy majdnem az egész iskola roma, mert azt hiszem, hogy négyen vagy öten voltunk osztálytársak. Közülük is voltak többen, akik „lebuktak”.Felsőben már cigányoztak az osztálytársaim, főleg a lányok. Cigánylány egyedül csak én voltam már akkor az osztályban, meg két fiú volt még.

Mikor érezte Tündike először azt, hogy a cigány származása miatt hátránya van?

Én magam gyerekként nem igazán éreztem. Tudtam azt, hogy én most cigány is meg magyar is vagyok. Nálunk a szülők nem beszéltek erről. 

A szülők mind a ketten cigány származásúak voltak, vagy romungrók?

Zenész volt mind a két felmenőm. Muzsikusok. Az Illések és a Kóka vonal is zenész család volt. Prímások. A dédnagyapám meg az ő testvérei is jártak lakodalmakba játszani. 

A szülők, nagyszülők meséltek-e valaha is arról, hogy őket bántás érte a származásuk miatt? 

Nem. Igazából nem. Ők dolgoztak mindig. A nagybátyámék az Alkaloidában és más gyárakban dolgoztak. És zenélni jártak. Dédnagyapám, Illés Bertalan (Berti), meg a fia, Illés Gyula zenéltek a halászcsárdában és más mulatós helyeken, éttermekben annak idején. Hegedűn, bőgőn, gitáron, cimbalmon játszottak. Prímások voltak. A Kóka vonalon is. A Kóka József volt a „Sete prímás”. Karácsony táján és húsvétkor családokhoz jártak zenélni. Akik hívták őket, azokhoz mentek házról házra. 

Mit kaptak a zenélésért? 

Pénzt, ételt, italt. Magyar családokhoz jártak. A dédnagyapám és az ő testvérei, fiai is mind jó viszonyban voltak a magyarokkal. Az anyámnak Illés és Horváth felmenői voltak. Mivel az ő szülei szétváltak, és a nagyanyám és a nagyapám is Budapestre ment, egyedül hagyták itt őt, úgymond árván. Emiatt neki nagyon nehéz sora volt. Az Illés dédnagyanyámnál lakott, és ő volt a „csicska” a háznál. Etette a teheneket meg itatta. Minden munkát ő végzett a háznál. Mert ugye ő volt az árva a háznál. Nehéz gyerekkora volt. Amikor mesélt róla, mindig megsirattam. Anyukámnak nem volt iskolája, írni-olvasni nem tudott. 

Ez érdekes. Az Árvácska című regény és film jut erről eszembe.

Igen. Enni is akkor kapott, ha mindenki evett már. Ha maradt. Anya és apa ott, a mostani „cigánytelepen” ismerkedett meg, ahol laktak, a bűdi részen. Mivel a romák beceneveket szoktak adni, az apukám családját, a Kókákat „Zsidónak” hívták, mert kalapot viseltek, és úgy öltözködtek. Az anyukám családját, az Illéseket pedig „Sakternek”. De ezt nem tudom, mit jelentett.

Mi volt a terve, hogy nyolcadik után hova megy továbbtanulni?

Fodrász szerettem volna lenni, vagy gimnáziumba akartam menni. A fodrászat, az nagyon érdekelt. A gimnáziumot meg csak úgy hallottam a többiektől, de nem igazán tudtam, hogy mit jelent. Nem tudom miért, de az osztályfőnök behívatta a szüleimet, és azt mondta nekik, hogy úgysem fogom tudni elvégezni a fodrásziskolát. Azt mondta, hogy én menjek Tiszadobra a gazdasszonyképzőbe. De apukám oda nem engedett, így beírattak a tiszavasvári szakmunkásképzőbe. Az osztályfőnök ezzel tönkretette az álmomat. Azt sem tudtam, mi az a gazdasszonyképző. Huszonheten kezdtük az osztályt, abból hárman voltunk cigányok. Kettő telepesi, és én voltam Bűdről. Ez 1994-ben volt. Az iskola végén egyedül én maradtam cigányként. Ők másabbak voltak, mert hosszú hajuk volt, hagyományos cigányviseletben, hosszú szoknyában jártak. Én meg melegítőben, rövid hajjal jártam. Az osztályfőnök mondta, hogy beszéljek már velük, hogy öltözzenek úgy, mint én. De én gyerekkoromban, meg még tizenévesen sem ismertem azt a részt, csak amikor fent jártunk Szentmihályon, vagy mentünk busszal Nyíregyházára, akkor láttam őket. Az én szüleim nekünk azt mondták, hogy azok oláh cigányok. 

És velük nem is álltak szóba a bűdi cigányok?

Nem. Bűdön lakott három család, akik hordták a cigány népviseletet is, és cigány nyelven beszéltek. Hát ugye, ott is volt becenév. Volt ugye a Kukuca meg a Kires, amire én a gyerekkoromból emlékszem. Soha nem felejtem el, hogy kint főzött Kukuca. Mondtam anyukámnak, hogy én nagyon éhes vagyok. Éreztem az illatot, ahogy főzött. Anyukám meg húzott el onnan, hogy de nem, de nem.De mondom, de én éhes vagyok! Hát aztán kiderült, hogy Kukuca sündisznót főzött. 

Elvégezte a gazdasszonyképzőt, és ezzel a papírral hova lehetett menni?

Ez a papír adott egy nagy semmit. Utána beígérték nekünk, hogy ha még maradunk négy évet, akkor kapunk kereskedelmi és érettségi papírt. Egyértelmű, hogy belementem. A szülők is mondták, hogy azt el kell végezni. A kereskedelmit elvégeztem, de már az érettségit, azt nem. A kereskedelmiről kaptam bizonyítványt. 

Arra lennék kíváncsi, hogy felvették-e dolgozni akkor ezzel a végzettséggel?

Nem. Sehova. 

Milyen élménye van ezzel kapcsolatban?

Nagyon rossz. Itt voltam a bűdi ABC-ben gyakorlaton két nem roma származású osztálytársammal együtt,akik loptak. Abból nem lett semmi, mert elintézték. Jegyzőkönyvet vettek, kifizették, kész. Később az egyik lánynak eltűnt száz forintja, és a boltvezetőnő szerint én loptam el. Kikutatta a zsebeimet, a kabátomat. Rám bízták, hogy takarítsam ki a raktárat, és állították, hogy biztos azért voltam ott, mert nekem kellett az a száz forint. Nagyon sírtam. Nekem az nagyon rosszul esett, mert még az óvodába is visszavitettek velem mindent, ha véletlenül a zsebemben volt valami. A lopás nálunk nem volt divat. Sírva szaladtam haza. Anya megkereste a COOP elnökét, és mondta, hogy tehettek ilyet…
De hogy elvégezhessem az iskolát, munkahelyet kellett keresnem a gyakorlathoz. Nem vettek fel sehova. Csak egy ember volt, aki felvett a boltjába. Parragh Laci bácsi vett fel a boltjába. Nagyon jó ember volt. Ő tudta, hogy becsületes vagyok, mert ha 100 forintot találtam, azt is visszaadtam. Kért, hogy maradjak utána is, de a szüleim nem engedtek, mert azt mondták, hogy mennem kell a gimnáziumba. 18 évesen kerültem a gimibe, de az az igazság, hogy nem éreztem magam jól abban az iskolában. 

Miért?

Szerintem a tanárok sem szerettek. Meg én ilyen lázongó lettem. Nem voltam csendes típusú. Volt olyan tanár, hogy hiába tanultam, mindig egyest adott. Meg is buktatott. Egyedül az igazgatónő volt segítő szándékú. Egy évet jártam, aztán nem mentem el a pótvizsgára. Aztán jártam dolgozni a LEGO-ba, a Flextronicsba, a Jabilba. Oda tesztek alapján vettek fel bennünket. Amikor dolgoztam, volt olyan, hogy érzékeltem, megbélyegeznek a cigányságom miatt a munkatársak. Nem mindenki, de volt olyan szentmihályi magyar nő, aki „büdös cigányozott” egyes helyzetekben.

Érezték- e valaha is azt, hogy a szentmihályiak lenézik önöket, bűdi cigányokat?

Igen. Például az egyik boltban volt egy olyan eset, hogy egy idős bácsi cigányozott minket. „Megjöttek már a feketék!” – mondta. „Mi baja magának a cigányokkal?” – kérdeztem. Szó szót követett. Még a boltvezető is kijött.
Egy dolog, ami még nagyon megmaradt bennem, hogy volt általános iskolai osztálytalálkozónk. Hallottam egy olyant, hogy ahogy a gyerekek mentek továbbtanulni, meg vannak a naplóban jelölve „c” betűvel. Én azt nem akartam elhinni. Na, elmentünk a találkozóra. Az osztályfőnök mondta, hogy nézzük meg a naplót. Én nemcsak az én oldalamat néztem meg, hanem továbblapoztam. Hárman voltunk romák egykor az osztályban. Két fiú és én. És tényleg ott volt a „c” betű. Ahogy átkerültem a középiskolába, már ebből is tudták, hogy cigány vagyok. A szüleim mindig mentek szülői értekezletre, és én nem hagyományos cigányviseletben jártam, fehér volt a bőrünk, nem beszéltünk más nyelvet. Ha nem lett volna ott a „c” betű, nem is tudták volna, hogy cigány vagyok. Apukám azt mondja, hogy a szegény magyarokat vették cigánynak, és ezért lettünk mi cigányok. 

Ha én azt mondom, hogy cigány, az bántó? 

Nem. Nekem teljesen mindegy, hogy romának vagy cigánynak neveznek. Mi a Mester utcán egyedül voltunk cigányok, de mindig rendbe volt a kertünk, és dolgoztak a szüleim. Mi jártunk is egymáshoz a szomszédokkal. 

Jó tapasztalatai vannak-e, vagy csak a bántások maradtak meg? 

Szerintem emberfüggő. Én, amit tapasztaltam, az az, hogy a jobb módú és a tanultabb magyarok tisztelettudóbbak és barátságosabbak. Köszönnek, ilyesmi. Ellenben vannak ezek a szegényebb, vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ki, igénytelenebbek, azok bántják legjobban a cigányokat. Ebben van irigység is. Irigyek azokra a cigányokra, akik boldogulnak, haladnak. Ez nemcsak a magyarokra, a cigányokra is érvényes.