Tokár Zoltánné Katalin bevezetője

Miért nehéz a telepről beköltözni? A magyarok elfogadják–e a beköltözést, miért? Kik fogadják el és miért? Kik nem fogadják el és miért? – Ezekről a kérdésekről beszélgettünk.Récával megbeszéltük, hogy 2024. március 11-én hétfőn 16 óra után fogunk találkozni az iskolában, és oda fog jönni Emese, aki Mária egyik magyar szomszédasszonya. De amikor szombaton Máriáéktól jöttünk kifelé, akkor Zoli, az Emese férje kinn volt az udvaron, épp fát vágtak. Megszólított bennünket, hogy ha már itt vagyunk, nyugodtan menjünk be, és akkor nem kell hétfőn újra menni. Nagyon megörültünk. Így Réca, én és az unokája bementünk. Emese hellyel kínált bennünket a szobában, és elkezdtünk beszélgetni.

(Kati) Akkor, amikor ti ideköltöztetek, tudatában voltatok annak, hogy itt egy roma család lakik? Hogy álltatok ehhez hozzá?

Igen tudtuk. Mi úgy állunk hozzá, hogy amiben csak tudjuk, segítjük egymást. Ha én kaptam egy libát Máriától, akkor én abból a kenyérből, amit sütöttem, nekik adtam egyet. Ha bármiben kell segíteni, akár pénzben, akár munkában, mindkettőnk részéről kölcsönös a segítés. Ők tisztelnek minket, és mi is őket. Tudom, hogy volt most probléma az állattartással kapcsolatban. A Mária férje nagyon szereti az állatokat, szerintem megsiratta, hogy a zömét el kellett távolítani a portáról.

(Kati) Végül is szerinted akkor az állattartás miatt lehetnek konfliktusok?

Igen, amiatt. Természetesen lehet tyúkot tartani, én is Máriától veszem a tojást, de mivel mi messzebblakunk, ide nem jönnek át a jószágok. Én is restellem magam, hogy tarthatnék tyúkot, de ugye ennek megvannak a szabályai. De megvannak az együttélésnek a szabályai is. 

(Kati) A mellettetek lévő ház már hónapok óta eladó, szerinted lehet visszatartó erő. hogy cigányok laknak a szomszédban?

Igen, sajnos idáig mindenki elment, mikor megtudta, hogy cigányok laknak abban a házban, pedig nem is ismerik őket. Leértékelődik a ház is sajnos. Én nem tudok róluk rosszat mondani.A fiúgyermek beteg volt, meglátogattam.Ha megszorulnak, pénzzel is segítjük őket, mert tudjuk, hogy visszaadják. Ha Jóska jön nekünk segíteni, akkor megmondja az órabért és mi kifizetjük. Segítjük egymást.

(Kati) Nem hangosak?

Előfordult, amikor a fiúgyermek már reggel 7 órakor hallgatta hangosan a magnót. Amikor nyáron kiültünk, akkor vagy kétszer szóltam, mert nagyon hangos volt a zene, de elfogadták.

(Kati) Ha látogatóba jön a rokonság, az milyen?

Azért szóltunk, akkor még anyukám is élt, hogy a kapuból ne kiabáljanak be olyan hangosan, mert a kapu be volt zárva, nem tudtak bemenni. Ez volt nekünk zavaró az elején, meg a kutyák, mert volt öt kutya.De most már csak kettő van.

(Kati) A kóborkutya-ügy az iskola előtt is gond, van olyan család, akit hat kutya kísér.

Mi csak szépen kértük őket, hogy zárják be, vagy mondtuk, hogy minek ennyi kutya. Ha lenyírja a férjem Zoli a füvet és a gyerekek átjönnek, hogy elvigyék a jószágnak, akkor leülünk, beszélgetünk. Megkérdezem, hogy hová szeretnének menni továbbtanulni. Én csak így tudom, szeretettel, a jó kapcsolatot tartani. Tőlem a magyar szomszédjaim kevesebbszer kérdezik meg, hogy vagyok, mint Mária.

(Kati) Nem olyan jó már a szomszédokkal a kapcsolat, mint régen, nem csak az emeletes házakban, hanem a kertes házakban sem. Mindenki végzi a dolgát és nem törődik a másikkal.

A gyerekek nyáron kinn fociztak az úton, akkor sült ki a kenyér, megkentem vajjal, raktam rá szalámit, nagyon örültek. Én mint hívő ember csak szeretettel tudok feléjük közeledni, utálattal semmit nem érünk el. Én próbálom a gyerekeknek is mondani, hogy segítsenek a szülőknek, ne csak a telefont nyomkodják.

(Réca) Én már 13 éves koromban főztem és segítettem otthon.

(Kati) Azt beszéltük Récával is, hogy ő is ráhagyta a gyerekekre, hogy nem kell segíteni és most otthon van három család és ő főz, amikor hazamegy a munkából.

(Réca) Nemcsak főzök, ha van mosatlan edény, azt is én mosom el.

Én telefont is adtam az egyik leánygyereknek, de már elvették tőle, mert nem tanult az iskolában, megbukott.

(Réca) Mondtam nektek, hogy Mária nagyon rendes.