Elhunyt Prof. Dr. Csoma Zsigmond DSc

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…”

Életének 69. évében 2021. november 9-én türelemmel viselt hosszabb betegségben elhunyt Prof. Dr. Csoma Zsigmond DSc, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.

Csoma Zsigmond a Kertészeti Egyetem elvégzését követően néprajzi tanulmányokat folytatott az ELTE BTK-n. Tudományos kutatói munkásságát a Magyar Mezőgazdasági Múzeum agrármuzeológusaként alapozta meg az 1970-es évek második felében. Az 1980-as években kandidátusi, az 1990-es évek végén pedig akadémiai doktori fokozatot szerzett. A Károli Gáspár Református Egyetemnek előbb megbízott oktatója volt, majd alapító tanszékvezetője a Kora Újkori Történeti, Gazdaság- és Művelődéstörténeti Tanszéknek. A KRE BTK Történettudományi Intézetének keretén belül működő Református Kultúrtörténeti Kutatócsoport vezetője, valamint a KRE Történettudományi Doktori Iskolájának törzstagja volt. Több cikluson át az intézményi és a kari Tudományos Tanács tagjaként is hozzájárult a KRE BTK megfelelő szakmai színvonalának biztosításához. Tagja volt az MTA Agrártörténeti Bizottságának, továbbá a Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztálya elnökeként is tevékenykedett.

Csoma Zsigmond a 20. századi magyarországi agrár-etnográfia legmeghatározóbb alakja, Balassa Iván Herder-ösztöndíjasaként kezdte meg külföldi tanulmányait. A Bécsi Egyetemen eltöltött időszak későbbi pályájának alakulásában is meghatározó volt számára, mivel szoros szakmai kapcsolatokat épített ki Gaál Károly, Richard Georg Plaschka, Horst Haselsteiner, s Oskar Moser professzorokkal.

Csoma Zsigmond történeti témáit (jobbágy-uradalomtörténet, borvidéktörténet, technológia-történet, munkaeszköz-történet stb.) olyan történész elődök munkái alapján fejlesztette tovább, mint Domanovszky Sándor, Wellmann Imre, Benda Kálmán és Orosz István történész akadémikusok, vagy Gunst Péter, Balassa Iván, Für Lajos. Kutatásai alapvetően a mindennapok történetének, továbbá a termelőkultúra és fogyasztás, valamint az ökológia-történet sajátosságaira irányultak. Az 1980-as évektől a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban számos kiállítást rendezett, s a közgyűjtemény Munkaeszköz Történeti Archívumának bővítése, továbbá egyéb gyűjteménytári tevékenysége szintén komoly hozzájárulást jelentett a magyar agrármúlt forrásainak feltárásához és feldolgozásához. Publikációi elsősorban a hazai szőlő-, bor- és kertkultúra évszázados változásainak bemutatására irányultak. Társadalomtörténeti kutatásai során a magyarországi és erdélyi protestáns közösségek életviszonyait vizsgálta. Több mint húsz kötet szerzőjeként legutóbbi monográfiája Protestáns magyarok a Felső-Őrségben. Társadalom- és életmódtörténeti pillanatkép, 1919-1921 címmel 2020-ban jelent meg.

Munkásságát a Magyar Néprajzi Társaság 2021. április 21-i választmányi ülésén Pro Ethnographia Minoritatum emlékérem odaítélésével ismerte el.

Kollégái és a hallgatók körében általános megbecsülés övezte, jó hangulatú óráit igen gyakran közgyűjtemények látogatásával tette még inkább vonzóvá.

Emlékét megőrizzük.

 

Következő események


Összes esemény

Napi biztatás

 

Nyelvvizsgaközpont

Közösségi Média

Sport a Károlin

Sport a Károlin