Kedves Egyetemi Polgárok!
A Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező református kollégiumok és jogakadémiák szellemiségének a rendszerváltoztatást követően a Károli Gáspár Református Egyetem vált az egyik legfőbb letéteményesévé. A keresztyén, református hagyományt folytató, ahhoz hű maradó munka a jelenkori világban küldetés és kihívás. Rektori megbízásom átvételekor e hagyomány oltalmazását, öregbítését és előmozdítását tűztem ki legfontosabb célul.
Az universitas összességet, egyetemességet jelent, amelyben a tanárok, kutatók és hallgatók közössége elkötelezett a tudományos igazságok keresése iránt, a közös munkájuk során pedig ezen igazságok feltárása és megértése élvezi a legnagyobb prioritást. Mindez rendíthetetlen hivatástudatot és eltökéltséget követel különösen a krisztushívő embertől abban a korban, amelyet a technológiai és társadalmi haladás korlátlanságába vetett kritikátlan és mindenek felett álló hit itat át, valamint a gyökerek és a helyi közösségek megtartó erejének felszámolása, az élet szabta természetes korlátok előli menekülés és az egykor zsinórmérceként szolgáló értékek és erények viszonylagossá válása jellemez. Ebben a világban a keresztyén református szellemiségű egyetem küldetése olyan vízió megtartása, amelyben továbbra is a tudomány szolgálja az embert, a tudomány van az emberért, nem pedig fordítva. Meggyőződésem ezért, hogy egyetemi közösségünk éppen a keresztyén hagyományából és szellemiségéből fakadóan nyitott és elkötelezett a tudományos igazságok megismerése és megértése iránt. Ez emeli ki a többi ember és intézmény közül.
Küldetésünk három sarkalatos feladat köré összpontosul: a fiatalság oktatása és a tehetségek gondozása, a tudományos ismereteket bővítő kutatás, valamint a közösség szolgálata. Ezen célok egymással szervesen összefonódnak. Önmagában, a másik kettő nélkül egyik sem lehet teljes, csakis együtt forrhatnak küldetéssé. A fiatalság lelkiismeretes okítása nélkülözhetetlen életük kibontakoztatásához és kiteljesedéséhez, az igazságkeresés vágyának felfedéséhez. Tehetségük meglelése és gondozása pedig közös jövőnk záloga. A tudományos ismeretek fáradhatatlan és körültekintő bővítése a világ és a benne elfoglalt helyünk megértéséhez és továbbgondolásához szükséges. Alapvető előfeltételét jelenti értelmiségi létünknek és messzelátó cselekvésünknek. Ugyanakkor mindez csak akkor nyerhet értelmet, ha annak a közösségnek szolgálatával, gyarapításával párosul, amelyben élünk. Az egyetemen egyéni tudásunkat fejlesztjük és bővítjük, de ezt végső soron szűkebb közösségünk és nemzetünk érdekében tesszük. A tudás gyarapítása önmagában nem elégséges, ki kell terjednie a közösség szempontjaira is. Mindezt találóan fejezi ki Ravasz László református püspök gondolata, aki szerint a közösség egyéniség nélkül nem működik, hiszen nyájból sohasem lesz nemzet, ugyanakkor az egyén közösség nélkül erőtlen. Az egyén és közösség bár szakadatlan küzdelemben állnak, szükségszerűen feltételezik is egymást. Keresztyén örökségünk becses része az az egyensúlyra törekvés, amely egyaránt elismeri az egyén autonómiájának védelmét és kapcsolatainak közösségi dimenzióját.
Az oktatás, a kutatás és a közösség szolgálata testesítik meg azokat a pilléreket, amelyekre egyetemünk működésének víziója épül. Ezt tükrözik a Szentírás szavai is, miszerint „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták” (Mt 7, 12). Hiszem, hogy vezérfonálként szolgálnak e sorok, amelyek egyfelől segítenek bennünket, egyetemi polgárokat céljaink közös elérésében, másfelől pedig a református intézmény hagyományaihoz híven köteleznek is. Ezzel a lelkülettel hívom Önöket közös munkára.
Tisztelettel:
Prof. Dr. Trócsányi László, rektor
