A DÉLKELET–EURÓPA KUTATÓINTÉZET - BUDAPEST
TISZTELETTEL MEGHÍVJA
2012. december 19-én (szerdán) 15.00 óra
8. DÉLKELET–EURÓPA tudományos tanácskozására:
DIASZPÓRÁK ÉS IDENTITÁS
Helyszín:
KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM
Díszterem
1088 Budapest, Reviczky u. 4.
| Köszöntő |
Sepsi Enikő dékán, Károli Gáspár Református Egyetem |
| Nyitó gondolatok | Purger Tibor Rutgers, New Jersey Állami Egyetem |
| Első rész | Diaszpórák a tengerentúlon |
| Elnök | Gergely András történészprofesszor, KRE |
| Arday Lajos | Nép, nemzet, állam, nemzetállam, nacionalizmus |
| Nelu Bradean-Ebinge: | Az örmény diaszpóra |
| Purger Tibor | Magyarok az Egyesült Államokban |
| Soltész Béla | A dél-amerikai horvát emigráció |
| Második rész | Diaszpóra és szórvány a Kárpát-medencében |
| Elnök |
Egry Gábor a Múltunk felelős szerkesztője |
| Pejin Attila | A vajdasági zsidóság identitása (a XX. század elején) |
| Róth Petra Dalma | A Monarchia építészete Partium nagyvárosaiban |
| Gati Tibor-Levente | A mezőségi szórványban (lelkész és a közösség) |
| Rád András-László | A lelkipásztorok és környezetük (a posztmodern létforma jellegzetességei) |
| Kerekasztal | A beszélgetést vezeti Gergely András és Egry Gábor |
| Hermann Gabriella | A magyar diaszpórapolitika múltja és jelene |
| Vass Ágnes | Diaszpórák és az anyaország kapcsolata |
| Lőrincz András | A pán-mozgalmak jelene és jövője |
| Szalai Éva-Emese | Diaszpórák a világban |
| Záró előadás és a 2012-es DÉLKELET–EURÓPA díjak átadása |
|
| Schöpflin György | Migráció és mobilitás Európában |
| A tanácskozás elnöke Surányi Csaba az INTERNATIONAL RELATIONS QUARTERLY főszerkesztője | |
| Minden érdeklődőt szeretettel várunk! RSVP: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. DÉLKELET–EURÓPA KUTATÓINTÉZET: http://www.southeast-europe.org |
|
Részletek azokból a tanulmányokból, melyek a
DIASZPÓRÁK ÉS IDENTITÁS
tudományos tanácskozáson 2012. december 19-én elhangzó előadásokhoz íródtak.
„... térségünkben Kelet-Közép Európa soknemzetiségű birodalmaiban a 18. és 19. század fordulóján csak népek éltek, melyekből a gyér számú haladó szellemű nemes, értelmiségi és polgári „nemzetébresztők” nemzetet akartak „csinálni”, első lépésben az egységes, a kor igényeinek megfelelő nyelv megteremtésével. Igaz, a teljes társadalmi struktúrával bíró királyságokban kialakult egy, a területhez és az uralkodóhoz kötődő „rendi” nemzettudat, de évszázadokig a „natio hungarica” és a „natio polonica” csak a nemességet jelentette, anyanyelvre való tekintet nélkül. S itt érünk el a nép és a nemzet vízválasztójához: a nemzet a nép egy minőségileg más, magasabb formája, amely elválaszthatatlan az állam fogalmától.”
Részlet Arday Lajos Nép, nemzet, állam, nemzetállam, nacionalizmus című tanulmányából, mely a konferencia nyitó előadásához íródott.
*
„Délvidék, ezen belül Bácska zsidósága Trianon miatt különösen nehéz helyzetbe kerül: elveszti, második anyaországát (Magyarországot) is, mintegy kettős diaszpórába kényszerülve, ami teljesen elbizonytalanítja, ezért az újonnan kialakult helyzet sokféle válaszadásra készteti (pl. cionizmus, kommunizmus); másrészt a régi renden szocializálódott generációk mindvégig megmaradnak magyar-tudatú zsidónak, s csak a fiatalabb, két háború között felnövő nemzedék kezd sorsközösséget vállalni a jugoszláviai zsidóság egészével.”
Részlet Pejin Attila Kettős diaszpórában (A bácskai zsidóság Trianon után) c. tanulmányából.
*
A diaszpóra vagy szórvány valaha pozitív előjelű fogalom volt. Ugyanazt jelentette, mint a vetőmag: magában hordta a növekedés ígéretét, a fejlődés lehetőségét. Mai köznapi szóhasználatban a kifejezés negatív előjelet kapott: a szétszórtság, szétvertség, szervezetlenség érzetét kelti. A református egyház kánonja is így fogalmaz: szórvány az, ahol a hívek kis létszáma miatt egyházközség nem szervezhető. A szórvány ma nem vetőmag, hanem oldott kéve.
Páll Botond Levente: Egyház és iskola a századfordulón Ludvégen
*
„...az a szándékunk, hogy felismerjük azoknak az elvárásoknak a gyökereit, amelyekkel a lelkészek szembesülnek szolgálatuk alatt. Amennyiben az lehetséges, igyekszünk egy ökumenikus megközelítést képviselni, viszont a különböző felekezetek klérusa iránt más-más elvárások fogalmazódnak meg a gyülekezeti tagok részéről, így hasznosnak találtuk a történeti áttekintés differenciált vázolását.”
Rád András-László A lelkipásztorok és környezetük (a posztmodern létforma jellegzetességei)
*
Mint szinte minden kelet-európai országból, így Horvátországból is rengetegen vándoroltak ki a tengerentúlra a XX. század történelmi viharai elől menekülve. A horvát emigráció különlegessége azonban a többi kelet-európai nemzethez viszonyítva az, hogy a legfőbb úticélt sokáig nem az Egyesült Államok jelentette, hanem Dél-Amerika, különösképpen pedig Chile és Argentína. Kevéssé ismert tény, hogy déli szomszédunk szoros kétoldalú kapcsolatokat ápol több dél-amerikai országgal, amelyekben összesen mintegy 700.000 horvát leszármazott él.
Soltész Béla: A dél-amerikai horvát emigráció
