A KRE BTK Sztoicizmus-kutatócsoportja 2025. április 22-én mutatta be a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dísztermében a Magyar sztoikusok – Tanulmányok az újsztoicizmus magyarországi történetéről (szerk. Bene Sándor, Budapest: Gondolat Kiadó, 2024) című tanulmánykötetet.
A 16 szerző írásait közlő kötet a Magyar sztoikusok című, 2023. december 1-jén a Benda Kálmán Szakkollégiumban rendezett konferencia előadásainak szerkesztett válogatása. A konferenciát a kutatócsoport a sztoicizmus és manierizmus kiemelkedő kutatója, Klaniczay Tibor (1923–1992) akadémikus születésének centenáriumán rendezte. Az interdiszciplináris kutatás eredményeit összegző tanulmánykötet (irodalmárok, filozófusok, történészek, filológusok, könyvtörténészek, vallástörténészek, eszmetörténészek írásaival) a németalföldi filozófus, Justus Lipsius hatására nálunk is kibontakozott újsztoikus irányzatban a magyar kultúra egyik rejtett, de a nemzeti identitás szempontjából fontos vonulatát azonosítja, amely a kora újkori kezdetek (Rimay János, Szenci Molnár Albert, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós és mások) után a 19. század klasszikusainak (Kölcsey Ferencnek, Arany Jánosnak) a gondolkodásában is meghatározó jelentőségű volt.
A rendezvényt köszöntő szavaiban Berényi Gábor, a Gondolat Kiadó társadalomtudományi főszerkesztője a kiadó és egyetemünk számos közös munkában megjelenő együttműködését hangsúlyozta.
Dr. Csoma Mózes dékán köszöntőjében az interdiszciplinaritás mellett a széles körű intézményközi összefogást méltatta. A munka koordinálásában meghatározó szerepet vállaltak karunk irodalmár és filozófiai műhelyei. Ugyanakkor az a tény, hogy a szerzők között megtalálhatók a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az Országos Széchényi Könyvtár, a Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Szegedi Egyetem és Tokaj-Hegyaljai Egyetem munkatársai, jelzi a kari kutatócsoporti program országos elismertségét, szakmai beágyazottságát. Utal továbbá arra, hogy az oktatás és a kutatás egysége, a tudományos munka utánpótlásának biztosítása nemcsak a Károli, hanem általában is a hazai felsőoktatás egésze számára is létszükséglet.
Kulcsár Szabó Ernő akadémikus, az ELTE emeritus professzora ezt a gondolatot helyezte széles nemzetközi összefüggésbe, amikor a bölcsészettudományok sokat emlegetett „válságának” idején az egyetem, az Universitas eredeti küldetésének, a kritikai gondolkodásnak és a tudás alkotó közvetítésének fontosságára figyelmeztetett, szemben az eszközszerű tudástermeléssel. Hangsúlyozta, hogy az elméleti szempontból meghatározó innovációnak a régi kultúra tanulmányozása éppúgy terepe lehet, mint a modern és kortárs irodalom- és kultúratudomány. Mindkét gondolat a kötet előszavában is megjelenik, amely felidézi Justus Lipsius híres, a minőségi oktatás mellett (és a kompendium-kultúrát támogató fiskális szellem ellen) érvelő levelét a Leideni Egyetem kancellárjához.
Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának és Információs Központjának főigazgatója művelődéstörténeti szempontból vizsgálta az újsztoikus kultúra szétáramlásának, társadalmi hatásának fázisait. Meglátása szerint az irányzat főbb gondolatai (a társadalmi párbeszéd morális kontrollja, a felekezeti dialógusban megvalósuló művelődéseszmény) még a 19., sőt a 20–21. században is aktuálisak, zajló folyamatok.
Kiss Farkas Gábor, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet Régi Magyar Irodalom Tanszékének vezetője, az egyes tanulmányok szakmai méltatása mellett a tudmánytörténeti relevanciára hívta fel a figyelmet. Klaniczay Tibor (és munkatársai, szakmai vitapartnerei) az 1960-as és 80-as évek között a hazai modernizáció kezdetét a folytatás lehetőségeivel együtt mérlegelték, amikor az előbbiről beszéltek, az utóbbiakat is értették alatta. Amint „első bejövetel” idején a sztoikus irány a párbeszéd nyelvét kínálta az egymással szemben álló felekezetek között, a 20. században a különböző (kultúr)politikai irányok és kulturális ízlések között ígérte a közvetítés lehetőségét.
A népes közönséget vonzó rendezvényt a kötet szerkesztője, Bene Sándor moderálta, aki a kötet előszava után ismételten, szóban is megköszönte Horváth Gézának, karunk korábbi dékánjának és Sepsi Enikőnek, a Benda Kálmán Szakkollégium vezetőjének a kutatás elkötelezett támogatását, illetve a konferencia szervezésében nyújtott segítséget.
Bene Sándor
