Sorozatindító előadás az ELTE BTK kari tanácstermében Budapesten
Zsúfolásig megtelt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanácsterme, amelynek három felkért előadója Jeszenszky Géza, a Corvinus Egyetem magántanára, korábbi külügyminiszter, Majoros István, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti tanszékének vezetője és Popély Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem, és a komáromi Selye János Egyetem tanára volt.
A "Trianon az egyetemi oktatásban" címmel szervezett Aspektus-vitaklub sorozatindító rendezvényén viszont az előadók előtt az intézmény vezetője és határon túli politikusok kaptak szót. Ők Trianon mai, aktuális hatásaira hívták fel a figyelmet. Elsőként Dr. Dezső Tamás, az eseménynek helyet adó intézmény vezetője, az ELTE BTK dékánja, köszöntötte a megjelenteket, bemutatta a 376 éves intézményt, s elmondta, hogy az ELTE számára Trianon az ELTE fenntartását, illetve működtetését biztosító birtokok elvesztését jelentette. Dr. Dezső Tamás ezután Duray Miklósnak adta át a szót.
A felvidéki magyar politikus szerint "a nyugatiak nem nagyon értik, mi történik itt velünk, magyarokkal", mert "Trianon miatt minden másként alakult, ahogy alakulhatott volna". Szerinte tudatosítani kell, hogy Trianon során "úgy kerültünk piacra, hogy ott szétkapkodtak bennünket, és nem azért, mert kelendők voltunk, hanem azért, mert szétkapkodhattak". A magyarok 1920 óta "nem élnek normális körülmények között sem Magyarországon, sem pedig a környező országokban” – tette hozzá. Élénken él az emlékezetében, amikor Budapesten fia felsóhajtott, hogy itt végre hangosan beszélhet magyarul az utcán. Ez otthon, Pozsonyban nincs így. Trianon "következmény nélkül maradt, akik belőlünk nyerészkedtek, semmit nem fizettek érte nekünk" - állapította meg a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának emblematikus politikusa.
Dr. Sepsi Enikő, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja elmondta, jóllehet az egyetem most lett nagykorú, idén tölti be 18. életévét, a jogelőd intézmények, illetve a 480-as éves református felsőoktatás komoly örökség, különösen az egyesült Kárpát-medencei Református Egyház létrejötte óta. A Kárpát-medencei Generális Konvent döntése alapján a kötelező határon túli osztálykirándulásokhoz a szálláshelyeket, a kulturális örökséget bemutató adatbázist készít. A Trianont magyar és egyetemes történelmi vonatkozásokban tárgyaló, valamint annak hatástörténetét, gazdaságtörténeti, egyház- és társadalomtörténeti, ill. művelődéstörténeti aspektusait felvonultató egyetemi curriculumukon túl fontos, hogy egyetemük és egyházuk tudományos ülésszakok keretében tárgyalta és nemzetközi szakmai közegben tárgyalja ezt a máig ható problémát, melyek közül a 2003-as rendezvényt éppen az este vendége, Popély Gyula professzor szervezte. Kiemelte a Confessio 2010/2-es számának nemzetközi vonatkozásait, illetve Kosza Ida, a Pszichiátriai Rehabilitációs Világszövetség alelnökének tanulmányát, miszerint a nemzet kollektív tudattalanjában élő trauma miatt a magyarok kudarcelviselő képessége mostanra radikálisan lecsökkent. A Lágymányosi Ökumenikus Központban, a nagyszebeni Healing of Memories Alapítvány által két héttel ezelőtt rendezett konferencia is az örökség feltárását, a sebek gyógyulását segítette elő.
A következő hozzászóló, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Répás Zsuzsanna ismertette, hogy milyen konkrét lépéseket tett a magyar kormány az utóbbi tíz hónapban, hogy Trianont a gyakorlatban is orvosolja. Répás Zsuzsanna két ilyen aktusra hívta fel a figyelmet: Magyarországon először a nemzeti összetartozásról, majd az egyszerűsített honosításról hoztak törvényt. A helyettes államtitkár asszony kitért arra, hogy ma is vannak olyan politikai erők, amelyek "zsigeri indulatokra építve próbálnak éket verni a magyarok és a határon túli többségi társadalmak közé”. Ezt követően megállapította, hogy az anyaországnak kötelessége támogatni a más országban élő magyarokat.
A vitaest moderátora az Aspektus klub szervezője Gecse Géza, ezt követően Pásztor Istvánnak adta meg a szót, aki az autonómia elérését jelölte meg a határon túli magyar közösségek fő céljaként. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a versenyképes nemzetstratégia kialakításakor nem kerülhető meg, hogy a trianoni békediktátummal ne szembesüljünk. Alighanem Duray Miklós egyik példája gondolkodtathatta el, amikor kijelentette, hogy „a vajdasági magyaroknak a trianoni béke aláírása óta egy pillanatra sem jutott eszükbe, hogy ne az egyetemes magyar nemzet részeként határozzák meg saját magukat. El kell érni, hogy a határon túli magyar közösségek olyan tekintélyt vívjanak ki maguknak, hogy a többség, a jogrendbe illesztve, rájuk bízza intézményeik önigazgatását, ez pedig maga az autonómia” - hangsúlyozta. Majd hozzátette: a határon túli magyarok számára fontos, hogy az oktatás, a tájékoztatás és a művelődés tekintetében maguk irányítsák intézményeket. Most arra készülnek, hogy a Vajdaságban 45 iskolában és 30 művelődési intézményben átvegyék az alapítói jogokat. Mint fogalmazott, a kisebbségi létben is "meg kell próbálni normális közösségi életet élni", vagyis „merni kell az utcán magyarul beszélni, mert attól, hogy behúzzuk fülünket-farkunkat, a helyzetünk egy jottányit sem fog javulni".
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke szerint a vajdasági magyarok autonómia-törekvéseikkel számukra is jó példát mutattak. Trianon sebeinek a gyógyítására a kettős állampolgárság intézménye a jó megoldás. Toró T. Tibor szerint a közjogi viszony rendezése a kisebbségi magyarok számára a közösségi autonómia kivívása lenne, amely tekintetben a vajdasági magyarok minden magyar nemzeti közösséget megelőznek a Kárpát-medencében – hangsúlyozta.
Az intézményvezetők és politikusok bevezetője után a már bemutatott előadók következtek. Jeszenszky Géza kiemelte: az 1904-1906-os politikai válság ébresztette rá az angolokat arra, hogy Magyarországon a nemzetiségi politikával "nincs minden rendben". Ehhez jött akkoriban az a külpolitikai konfliktus, amelynek során Nagy-Britannia egyre inkább szembekerült Németországgal, amely viszont akkor az Osztrák-Magyar Monarchia, s így Magyarország szövetségesének számított. A magyar elit és Magyarország emiatt még inkább elvesztette az angolok szimpátiáját. Beszélt arról, hogy ha Trianonban a határvonalat szlovák viszonylatban nem ott húzták volna meg, ahol ma is húzódik, hanem az etnikai válaszvonal mentén, ahogy abban Bartha hadügyminiszter Milan Hodza szlovák politikussal, később Csehszlovákia miniszterelnökével megállapodott, akkor ma a szlovák-magyar viszony olyan jó lenne, mint a horvát-magyar.
Popély Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára azt mondta: "a csehek a történelem szerencsefiai voltak a XX. század első két évtizedében", mert valójában több területet kaptak, mint amivel számoltak. Az Osztrák-Magyar Monarchia létezése is használt a cseheknek azzal, hogy a birodalomba integrálásukkal megvédte őket az egyre erősödő Németországtól. A csehszlovák államot létrehozó két politikus, Tomas Masaryk és Edvard Beneš - akiket a történész "az antanthatalmak fizetett ügynökeinek nevezett" - úgy gondolták, hogy létrehozandó államuknak az a legelőnyösebb, ha minél tovább tart az első világháború, és a "totális győzelem" gyümölcsként a lehető legnagyobb területű önálló csehszlovák államot alakíthatják meg.
Majoros István elmondta: a történészek között van olyan vélekedés, amely szerint Trianonhoz az is hozzájárult, hogy a győztesek, köztük Franciaország keveset tudott hazánkról.
A Mai Magyarország című, Párizsban 1891-ben megjelent könyv szerzője, Raoul Chélard maga is leírja könyve bevezetőjében, hogy az európai országok közül Magyarország a legkevésbé ismert Franciaországban. Ezért is írta meg és jelentette meg az említett könyvet. Az első világháború előtt aztán számos tanulmány születik Magyarországról, főleg a Questions diplomatiques et coloniales című folyóiratban. Az itt megjelent tanulmányok és az említett könyv egyaránt pozitív képet rajzol országunkról, s létezett egy magyar lobby is, jóllehet kisebb és gyengébb, mint a francia szlavisták csoportja. Információk tehát voltak Magyarországról, ezért Trianon okait nem itt, hanem a német kérdésben kell keresnünk. A német békeszerződésbe nem az eredeti francia elképzelések kerültek be, mert a Franciaország kompromisszumokra kényszerült, s úgy vélte, a biztonsága nincs garantálva. Ezért amit Párizs elvesztett a Rajnánál, azt a Dunánál próbálta megszerezni – koalíciós támogatással. Ezért a győztesek a közép-európai rendezést a történelmi Magyarország rovására valósították meg, s ebben a stratégiai megfontolások játszottak szerepet.
Gecse Géza ezt követően beszámolt arról, hogy 1999 óta működik a Határok nélkül vitaklub, amit most az ELTE BTK Új-és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékére támaszkodva Aspektus néven újjáalakítottak. Ebben a munkában leginkább az ELTE és a Károli Bölcsészettudományi, valamint a Pázmány Jogi Kara mellett a Corvinus Egyetem hallgatóságára és a budapesti középiskolásokra számítanak. A havi rendszerességgel szervezett Aspektus-vitaklub olyan fórum, aminek fő célja, hogy a határon inneni és határon túli világot egységben vizsgálja. Az Aspektus-vitaestek tervezett témakörei közül néhány: Mennyire erősítik Magyarországot a határon túli magyar közösségek? Hogyan tanítsuk Trianont, az egyetemek mellett például az általános- és középiskolákban? A politika mellett a kultúrát is legalább ennyire fontosnak tartják, s ezért tervezik, hogy lesz vitaest Közép-Európa színház- és rajzfilmművészetéről is.
További részletek: http://www.gecse.eu/110323_A.htm
