Tervezett kutatásunk célja annak vizsgálata, hogyan értelmezik és élik meg a protestáns lelkésznők lelkészi és női szerepüket az egyházban, a gyülekezetben és a családban, illetve hogy az általuk képviselt, lelkészi és magánemberi működésüket egységes egésszé szervező értékrend mennyiben tartalmaz modern és tradicionális elemeket a női szerepek és a munkához való viszony vonatkozásában. Célunk annak feltérképezése, hogy milyen módon alakítja a lelkésznők munkához és női szerepekhez való viszonyulását két, részben egymással ellentétes hatás. Egyrészt nőként egy hagyományosan férfiasnak tartott hivatást – és bizonyos értelemben vezető pozíciót – töltenek be, amelyet az egyházak és felekezetek jelentős részében ma sem tölthetnek be nők, szerepük ennyiben tehát egyértelműen emancipatorikus, a női egyenjogúság irányába mutat. Másrészt azonban egy olyan társadalmi környezetben élnek és dolgoznak, amely a teljes társadalom értékrendjéhez képest feltehetően jobban ragaszkodik a hagyományos szerepekhez és hagyományos nemek szerinti munkamegosztáshoz a családban és a nyilvánosságban. Célunk továbbá annak vizsgálata, hogy a női munkavállalással kapcsolatos és a nem egyházi foglalkozások esetében a szociológiában sokat kutatott jelenségek (mint a karrierépítés nehézségei, az üvegplafon, előítéletek, munka és magánélet összeegyeztetésének nehézségei) megjelennek-e egyáltalán, és ha igen, hogyan a lelkésznők személyes tapasztalataiban.
